Holnaptól kezdődik az egyetem, nagyon felek, mit tegyek?

Én is sokszor remegve ülök be, hogy jaj mi lesz, nagyon nehezen megyek emberek közé.

Ha nagyon muszáj, azt szoktam csinálni, hogy szépen beülök hátra, hogy ne is látszódjak, ott átvészelem az órát, és amilyen gyorsan csak lehet, lelépek. Gyakorlaton sajnos ez nem kivitelezhető, oda hatalmas lelkierő kell.

Közben kezeltetem magam, nemsokára gyógyszert is fogok szedni, nem akarom hogy ez örökre így maradjon.

Könnyű azt mondani, hogy lusta az ember, tényleg. De azért nem ennyire egyszerű a helyzet, neked lehet, nem rettegsz állandóan. De biztos van valami fóbiád, tű, rovar, magasság akármi, mindenkinek van valami, na mi, pánikosok, szorongásossal küzdők a nap minden percében érezzük kb. Készültségi állapot van. Ennyi. Nyilván jellemhiba, hogy mi nem vagyunk olyan erősek, és ügyesek, mint mások, de nyilván nem ugyan azok voltak a szüleink, körülményeink, szocializációs tényezőink. Anyát megnézve szerintem én már eleve szorongva jöttem a világra, és ez nem vicc. Mára egy kényszeres, szorongós szardarab lettem. Dolgozom, és suliba járok, nem könnyű. Nem merek elmenni soha sehová, ami kötelező, oda bevonszolom magam, de képzeld kávézni, ide oda sem megyek, ha nagyon nem muszáj, a vásárlás is kín általában. Mikor ott állsz a peronon, és attól félsz, hogy nehogy vonat alá ugorj, vagy ugyan az egy kocsi elé, vagy ki az ablakon, vagy másoknak árts, vagy rosszul légy, és csak ezek a gondolatok cikáznak az agyadban, az marhára nem vicces, és nem elhessegethető. Persze, van amikor sikerül az embernek lekötni magát, de nem könnyű. Amikor alszol, csak akkor nem gyötörnek ezek a gondolatok. Otthon vegetálni sem jó, csak a kisebbik rossz. Ez az én véleményem.

Bocsánat az offért... Jársz terápiára? Megtaláltad a pánik kiváltó okát?