Hogyan vezessem le a fájdalmakat? (vagdosás helyett)

Köszönöm szépen a sok segítséget, és hogy nem "hurrogtok le"! Elég kínos ez nekem, és tudom hogy nem normális és ez nem oldja meg, de egyszerűen nem bírok ellenállni, bármennyire is szeretnék... Futni jártam, nagyon imádtam. Mostanában viszont olyan szinten nincsen kedvem semmihez, hogy se edzeni, se futni, se sehova nem járok. Tudom, hogy ez rossz. Próbálok javulni, de ez nem teljes mértékben függ tőlem. Próbáltam leírni papírra még régebben, de az a helyzet, hogy még saját magamnak sem merek megnyílni, meg senkinek, és nem értem hogy miért. A barátnőm nem igazán kíváncsi rá, nem szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni, meg amúgy sincs kedvem sajnálkozni neki, hogy nekem milyen rossz stb... Azt, hogy felírom egy fontos ember nevét a kezemre, azt kipróbálom mert erre még van esély, hogy beválik (legalábbis nagyon remélem). Ez jó ötlet, köszi a tippet! Az a baj, hogy szégyenemben elsüllyedek, mert nem akarom ezt, csak megtörténik utána meg undorító hegek maradnak és azt meg mindenki látja, és nekem ez annyira kínos... Többen is megbámulják, van aki rá is kérdez, de olyankor csak elásom magam, és kitalálok valamit pl, hogy a macska megkarmolt meg hasonló szánalmas dolgok. Azokat meg el is kell tüntetni, szóval most a krumpli levével kenegetem, elvileg ez halványít rajta. A legnagyobb problémám az egészben a szégyenkezés, és abba szeretném hagyni... Megfogadom a tanácsokat, remélem működni fog! Köszönöm mindenkinek!