Baj ha tárgyakkal beszélek?

Köszönöm a válaszaitokat, nem tudom.. igen visszahúzódó vagyok, és gyűlölök is emberek közt lenni. Csak olyanoknak mutatom aki vagyok (elég dilis vagyok nagyon hülye tudok lenni :D)

Biztos annak a jelei? Vannak gátlásaim amivel visszafogom ezeket, nem merek szólni a szüleimnek erről. Amikor meglátták hogy vágások vannak rajtam akkor is nagyon lecseszett apukám, azt mondták még egy ilyen és elvisznek bezárni. Mert mondtam nekik hogy a feszültséget ezzel vezetem le legkönnyebben, és szeretem is látni ezt magamon. Szeretem a horrort a vért a goret, és őket nagyon is zavarja.

Tényleg szükség lenne pszichológusra?:/

hát.. rendben..

Külömben az is jelenthet gondot ha mostanában sokszor gondolok rá.. hogy bár ne kéne megfelelnem a szüleimnek bár ne születtem volna meg és ne kellene csalódást okoznom.. sokszor gondoltam rá hogy vessek véget az életemnek de ráeszmélek hogy küzdök inkább míg felnövök.

Néha úgy érzem nincs szükségem a családomra és elmennék egyedül élni. Ellenben szeretem őket és nagyon jó életem van becsülnöm kéne ráadásul még tehetséges is vagyok.. de nem nagyon érdekel azt tenném amire vágyok. Fel szeretnék robbantani valamit. Lopni szeretnék. Mikor fekszek azon gondolkozok hogy lopnák el a boltból élelmet és hogyan lépek le.. stb. Nézem a magas házakat és gondolom csak egy ugrás és vége nem kell élnem tovább ezt a .. túl normális életet. Szeretem a családom, csak néha már teher és folyton csalódnak bennem amiért már nem tanulok hanem inkább rajzolok vagy ilyesmi. És már beírattak a napközibe + összes korepetálásra.