Miért érzem azt huszonévesen, hogy fiatalabb koromabn intelligensebb voltam?

"Áss le magadban a mélybe és nézd meg hogy akkor kis srácként mi érdekelt,miért lelkesedtél. Keresd meg hogy hol kezdődött a kiábrándulásod ahogy teltek az évek.

Lehet hogy csak szorongsz a jövőtől amikor majd magadért és esetleg a választottadért is te leszel felelős. "

Úgy érzem, már késő. Ha most el akarok kezdeni valami teljesen mást, vagyis azt, amivel igazán foglalkozni akarok, ahhoz érettségit kéne tennem, alapszakot kéne kezdenem. Ha mondjuk PhD-ig akarom vinni, akkor min. 5 évvel kell számolni, persze, csak ha sikerül az érettségi és a felvételi. Akkor 30 éves koromig csak tanuljak? Mondjam azt majd egy lánynak 26 évesen, hogy még alapszakra járok? Az az igazság, hogy gimi idején és még pár éve is nem láttam ennyire világosan, hogy huszonéves korban minden egyes év számít. 30 fölött szerintem már nem annyira (persze a családalapítás az más kérdés). Ha huszonéves korában valaki jól fel tud készülni a családalapításra és a munkára, akkor beállhat egy vágányra, amin egész későbbi életén megmaradhat, amikor a család már köti. Egyszerűen megrémít az a tudat, hogy nekem ez ennyire kitolódjon.