Rájöttem, hogy gyáva vagyok, megalkuvó, aki nem áll ki magáért, megfelelési kényszerből. Ez így huszonévesen elég gáz. Így nem vagyok igazi férfi. Hogy dolgozzam fel a múlt sérelmeit, megaláztatásait? Hogy változtassak ezeken a tulajdonságokon?

Úgy, hogy ne dolgozd fel őket. A feldolgozás annyit tesz, hogy foglalkozol és benne maradsz abban a lélekállapotban amiben vagy, holott acél, hogy kitörj belőle..

EKKORA BAROMSÁGOT ÚRISTEN!!!!!!!!!!NE HALLGASS AZ ELŐZŐRE!!!Ő úgy látszik még nem jött rá arra,hogy gondok vannak nála! Előszöris nagyon nagyon ügyes vagy,hogy erre igy magadtól rájöttél!!!Komolyan!!!40-50évesek nem jönnek ilyenekre rá,csak a halálos ágyukon!!! a megoldás...olvass sok ilyen könyvet,pl Csernus nagyon jó...beszélgess édesapáddal,édesanyáddal...nagyon jó uton jársz...sajos részleteket nem tudok,de ha priviben megirok szivesen segitek neked!!!!!!csak igy tovább!!!!!büszke lehetsz magadra,nagyon kevesen képesek erre!!!!!!!!!!!!!!

Fordulj pszichológushoz és/vagy próbálj rájönni, hogy miben vagy jó. Ha találsz egy hobbit, vagy foglalkozást, amiben jó vagy, nagyobb lesz az önbizalmad, érezni fogod, hogy te is értékes vagy és nem fogod kevesebbnek érezni magad másoknál, ergo, ki mersz állni magadért és a szemükbe mersz nézni.

én a csernusról annyit hogy a könyvét én is túlzottan a fejembe vettem, ezért most orvoshoz kell járnom mert folyton bizonyítani akarom, hogy férfi vagyok szóval jól gondold meg hogy mit csinálsz, elsősorban egy pszichiátert próbálj meg felkeresni, vagy egy pszichológust