Honnan tudják hogy nem leszek öngyilkos?
Szóval,18 éves lány vagyok,a szüleimnek nagyon sokáig nem is mondtam, hogy miken gondolkodok, de aztán egyszer kiborultam és mondtam anyának, hogy nem akarok élni, hogy oldható meg. Választ nem kaptam. Akartam pszichológust, vagy valakit akivel beszélhetek. Semmi válasz.
Honnan tudja, hogy nem teszem meg?
Magam sem tudom néha. Volt már olyan kiborulásom, mikor már csak sírtam az erdőben egy kicsent késsel a kezemben.
Nem szoktam sírni de akkor tényleg kiborultam.
Ő vele csak össze vesztünk, meg a bátyámmal is (ő is rá tett).
Nem aggódnak értem? Nem akarnak segítani rajtam, ha látják, Hogy baj van? És ha ezek az én segélykiáltásaim?
#8 Ha az öncentrikus alatt az énkozpontot érted, akkor otthon szerintem igen, ilyesmi vagyok, de a barátaimmal nem. De önimádónak egyáltalán nem mondanám magam.
Sokat beszélgetek a családommal, főleg anyával. A barátaimmal is, bár nekik nem sokat mesélek el, inkább én hallgatom őket végig.
Szóval a kommunikáció otthon szerintem meg van, de nem érzek rá a gondra,vagy arra, hogy hol kellene változtatni és hogyan.
Kezdetnek szerintem az is elég ha csak figyelsz hogy kerüld a konfliktust, valószínűleg észreveszik majd a változást :)
A barátokat is megkérdezheted, bár abból hogy említetted őket, gondolom már megtetted.
"Ideg osztályra! Ott kaphatsz ingyenes kezelést pszichoterápiát. "
Kedve hatoska. Honnajt szeded ezt a baromságot. Szegénnek nem elég a saját baja, még itt is félrebutítják. Idegosztályon pszichoterápiát. Talán idegbajt.
Szerintem nem hiányoznál senkinek és nem értenék meg, hogy mi volt a bajod! Egy ketyós hullának látnának, aki föl akarta magára hívni a figyelmet, de túl jól sikerült az érvágás! Hogy eszükbe jutna, hogy esetleg ők is felelősek, azt meg egyenesen el is felejtheted! Szar, de ez van! Soha, senki nem fog segíteni neked kimászni a gödörből, maximum a gödröd szélén állva szurkolnak, hogy sikerüljön....kicsit hátrébb meg azok állnak, akik már azt várják lapáttal a kezükben, hogy kezdhessék hányni rád a földet! De kimászni neked kell, és elhatározni is, hogy most már aztán húzza meg magát mindenki, te jól leszel, és ma se lesz hantolás! :D Engem már sok éve csak ez éltet: Rocky Balboa mondta vala : "A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy hogy állod az ütéseket, mikor menni kell tovább!" Hát ezt tudom tanácsolni....álld az ütéseket, barátom, és menj tovább!!! Láttál már futóversenyt?! Az, akinek az egész életének az értelmét az adta, hogy olimpiát akart nyerni, bekerült a döntőbe 400 méteren, de egy elrontott rajt után 200-nál már esélye nincsen behozni a lemaradást, biztos, hogy utolsó lesz, na, az a versenyző mit csinál?! Leül a salakra és a tüskés cipőjével megpróbálja fölvágni az ereit?! Nem!!!! Azt mondja, hogy mindenki elmehet a csudába, ő akkor is elfut a célvonalig, mert megérdemli, hogy befejezhesse az olimpiai körét! Te is megérdemled, hogy végigfuthasd, még akkor is, ha mindenkinek a hátát látod végig, mert az akkor is a te köröd! És így mindig úgy nézhetsz mások szemébe, hogy te nem adtad fel, pedig legtöbbször egyszerűbb és fájdalom mentesebb lenne földhöz vágni magadat, meg a cipődet és kiállni a játékból!
És nyugi, nincs olyan kupac kaksi, ami ne lehetne még egy lapátnyival nagyobb, mert így szeret játszani az élet: ha elég sokáig hányta az ember nyakába lapáttal a trágyát, akkor úgy dönt, hogy éppen ideje betolatni a billenőplatós Ifával, hogy arról öntse! :D Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!