Honnan tudják hogy nem leszek öngyilkos?
Szóval,18 éves lány vagyok,a szüleimnek nagyon sokáig nem is mondtam, hogy miken gondolkodok, de aztán egyszer kiborultam és mondtam anyának, hogy nem akarok élni, hogy oldható meg. Választ nem kaptam. Akartam pszichológust, vagy valakit akivel beszélhetek. Semmi válasz.
Honnan tudja, hogy nem teszem meg?
Magam sem tudom néha. Volt már olyan kiborulásom, mikor már csak sírtam az erdőben egy kicsent késsel a kezemben.
Nem szoktam sírni de akkor tényleg kiborultam.
Ő vele csak össze vesztünk, meg a bátyámmal is (ő is rá tett).
Nem aggódnak értem? Nem akarnak segítani rajtam, ha látják, Hogy baj van? És ha ezek az én segélykiáltásaim?
válasza: válasza:Soha ne legyél öngyilkos!Ne is gondolj ilyenekre!
Neked még lehet szép életed,ne ad el!!!
válasza: válasza: válasza:Ne reagáld túl, szerintem minden érzékenyebb embernek előfordul az életében. Nekem is néha eszembe jutnak a mai napig, bár inkább csak játszok a gondolattal. A tudat hogy ezzel fájdalmat okoznék a szeretteimnek nem hagy kétséget.
A kulcs a türelem. Ne hagyd senkinek és semminek hogy felhúzzon, maradj nyugodt, mikor ordíthatnékod vagy sírhatnékod van, csak mosolyogj és nevess a helyzeten, mert lehet.
válasza:Kedves kérdező! A kérdésedből és a kommentedből arra következtetek hogy elég öncentrikus ember lehetsz, amivel nincs is probléma, csak ha veszekszel a családoddal jusson eszedbe hogy talán nekik sem könnyebb az élet. Egyetértek az előttem szólóval hogyha türelemmel fordulsz feléjük, ők is úgy fognak (normális esetben, nem ismerem a családod, de a helyesírásod alapján rendes helyről jössz).
18 évesen még csak kezded az életet, nem tudhatod mi vár, mit hagynál ki, mindezt pár kamaszkori problémáért és családi veszekedésért? Ezek mindenhol előfordulnak.
válasza:#3
Úgy érzem, hogy sokszor nem jön össze semmi amit akarnék, még ha teszek is érte akkor sem. Vagy ha igen, nincs mennem elég kitartás, hogy végigcsináljam. Ez minden problémra vonatkozik.
A motiváció már egy ideje hiányzik az életemből.
Igazából nem is konkrétan öngyilkosságra gondoltam, hanem "balesetre". Persze mások bevonása nélkül.
Egy szóval kilátástalannak látom a helyzetem, még ha nem is az, csak lehet, hogy már elegem lett. Hogy mit tettem ellene? Az elején(kb. 14 évesen) még igyekeztem, de az érzelmi intelligenciám -26 volt. Most sem sokkal több, de próbálom magam fejlesztgetni, hátha valami adna egy lökést bármerre viszont már nincs kedvem az egészhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!