Mit csináljak ha már nem birom? (Elnézést kérek a hosszú szöveg, a helyesirás és a szövegalkotás miatt. Mentségemre szoljon, hogy nagyon szét vagyok esve. )

Jó estét mindenkinek aki ezt olvassa! :)

17 éves fiu vagyok és mély depresszióban szenvedek...

Az egész nagyjából 12 évesen kezdödött,megismertem egy gyönörű lányt akivel a mai nap is tartom a kapcsolatot és jobban szeretem a világon mindennél.Olyan fiatalon(most sem vagyok valami öreg) még nem is sejtettem,hogy menyi bajom lesz emiat.

Egyre több problémám lett a lány nem viszonozza a szeretetem,a szüleim elváltak,a családi helyzet úgy érzem egyre rosszabb.

Az elején csak egy kis szomorúság volt semmi komoly aztán égy idő után már kezdtek rosszabbra fordulni a dolgok.Most egy éve kezdödött az az állapot amikor anyira szarul voltam,hogy már aztsem tudtam mi a bajom,miért érzem és mit érzek igazából.Az öngyilkosság gondolata megkörnyékezett minden egyes percben,rengeteget logtam és végül bukás lett a sok hiányzás vége.

Mostanában rettentően rosz ébren lenni minden egyes levegővételt átoknak tartok mert bejuttatom az oxigént a szervezetembe minthogy meghaljak,öngyilkos gondolatok,más élet kioltását rengetegszer elképzelem álmodom rolla.Nagyon rosz!

Szüleimnek szolni nem tudok,egyszerűen tul sokat kaptam tölük,akárhányszot megprobáltam beszélni a dologról velük egyszerűen nem jött ki egy szó sem a számon,a bizonyos lánynak is megprobáltam elmondani eredmény nélkül.

Elnézést kérek amiért ide kiirom a problémáimat sajnáltatva magam mint egy rakás szerencsétlenség de már nem tudom mit kezdjek,minden nap egyre nehezebb felkelni,elaludni,emberk között leni,egyedül lenni egyszerüen minden egyre nehezebb.

Légyszives adjatok valami ötlete,elöre is nagyon szépen köszönöm.