Mi van velem (kérdésed tul rövid magyarazatod hosszu)?

Nem lehet, hogy az hiányzik hogy ők is elfogadjanak és ez a hiány ad keserűség és szomorúság érzetet? Felsőben én is elég rossz közegben voltam és a gimim sokkal jobb volt, de a mai napi rengeteget gondolok a felsős évekre és bár néhányszor beszélgettem róla pszichológussal, meg nagyon szeretem azt állítani hogy feldolgoztam, de azt hiszem annyira mély nyomot hagyott bennem az ottani elutasítás, hogy még mindig nem. Meg nem is igazán értem miért művelték. Nem lehet, hogy veled is hasonló van?