Mit tehetnék? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Az életben kezdenek elfajulni a dolgok, mert már senkit sem érdeklem. Ismerőseim,barátaim,rokonaim. Itt ülök a tetves szobámba a nyári szünet óta, de komolyan, nem mozdultam ki. És senki se veszi észre a segítségkiáltásaimat. Mindenki el van foglalva a boldog életével, aztán majd nézhetnek, ha szépen kinyírom magam. De tényleg. Itt olvastam, hogy aki öngyilkos akar lenni vagy súlyos depresszióban szenved, az mindig hagy "rejtett" segítségkéréseket az üzeneteiben,szavaiban. És én folyamatosan ezt teszem, de senki nem vesz észre, teljesen magamra maradtam. Senkit nem érdeklek. Nehogy tinihisztinek vegyétek, nem vagyok az a típus. Eddig mindig próbáltam pozitívan hozzáálni a dolgokhoz, de ma jött el az a pont amikor már teljesen kétségbeestem. Nagyon fáj, nem bírom már elviselni, csak el akarok ebből a fájdalomból menekülni, hogy vége legyen. Próbálkozok beszélgetni, de a tökéletes kis életük miatt köréjük ment egy buborék féle, ami miatt ők ezt nem értik meg. Mondthatom bármennyire is, nem fogják megérteni. Senki. Itt egyedül fogok meg*ögleni.