Mit tegyek? Hogy tudnám összeszedni magam?

Az a gond, hogy már belefáradam egyszerűen mindenbe, soha nem lennék öngyilkos, de nehéz minden nap megküzdenem, mindig ugyanazok gondolatok járnak a fejemben "miért nem vagyok elég jó?" "meddig kell még várnom, hogy vége legyen?"

Az iskola még elviselhető, ott nincsenek problémáim, csak pár ember van, akikkel rossz a viszonyom, viszont már idegesít,és rosszul esik, ha viccből cs*sztetnek, mert érzem, hogy van benne igazság, még ha ők nem is tudnak róla.

A szüleim elváltak, anyuval és testvéremmel élek. Anyum sokat dolgozik, nem is tudok vele beszélgetni nagyon, sőt...kb nincs olyan dolog amit neki elmondanék, mert nincs meg az a bizalom.

Apukámmal múltkor úgy volt, hogy találkozok, de nem jött el a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontban, több, mint 1órát vártam rá, felhívtam egy csomósor, de semmi. Eddig is egy évben egyszer h találkoztam vele, de már úgy érzem nem szeretnék, nem kell, hogy életem része legyen.

Van egy barátom, szeretem nagyon, de messze lakik, és hetente 1szerha találkozunk, ami elégkevés, és íg se keres minden nap, ami rosszul esik, tuddom, elfoglalt, egyetemre jár, de legalábbegy jóreggelt üzenet jól esne...

Szóval már eléggé magam alatt vagyok, mindig a-körül járnak a gondolataim, hogy nem vagyok elég jó, ezért nincs apám, ezért nem keres a barátom, csak eg dísz vayok mellette, az érzelmeimet mindenki lesz*rja. Egyszerűen már semmmihez nins kedvem, mindenen felhúzom magam, mindig stresszelek, a legrosszabb, hogy nincs kinek beszéljek a gondjaimról, mert félek, hogy túl sok lenne neki, és megunná, hogy mindig csak "hisztizek"