Azt hiszem idegbeteg vagyok. Mit tegyek?

15 éves lány vagyok. Mostanában mindig feszült vagyok, rendszeresen ordibálok másokkal és megbántom a szeretteimet. Békés, szerető családban nevelnek. Semmiben nem szenvedek hiányt, még is borszatóan viselkedek a családtagjaimmal, és a barátommal. Annyira könnyen hiborulok mindenen, s ráadásul olyan apróságokon. A feszültséget másokon vezetem le. A mai napom borzasztó volt, minden eddiginél rosszabb, ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy segítséget kérek itt. A napom úgy kezdődött, hogy édesanyám reggel 9-kor bejött a szobámba, hogy felébresszen. Halkan kinyitotta az ajtót, és kedves hanggal szólt, hogy ideje felkelnem. Én ekkor már nem aludtam, de mégis olyan ideges lettem, hogy elkezdtem vele ordibálni, hogy legalább szombaton hagyhatna aludni. Aztán 10 perc múlva kimentem reggelizni, a család többi tajga már éppen befejezte az evést, szinte már nem volt étel az asztalon. Amikor ezt megláttam megint kitőrt belőlem valami, és ordibálni kezdtem, hogy miért ettek meg előlem mindent. Édesapám rámszólt, hogy viselkedjek rendesen, ne üvöltözzek, és mivel elkéstem a reggeliről, szolgáljám ki magam. Erre megint nagyon ideges lettem és elkezdtem szídkozódni, mondván, hogy a többi velem egy korú gyereket kiszolgálják a szülei, pedig tudtam, hogy ez nem így van. Amikor ezt kimondtam, már a szüleimben is felment a pumpa, és megkértek, hogy menjek a szobámba. Én berohantam és egy határozott mozdulattam bevágtam magam mögött az ajtót. Hallgattam, hogy a szüleim arról beszélnek a bátyámmal, hogy mit rontottak el a nevelésemben. Nagyon szégyelltem magam.

Eljött a délután, amit nagyon vártam, mert a szombat az a nap, amikor a barátommal találkozhatok és vele tölthetnem a délutánt. Már egy jó ideje beszélgettünk, amikor észrevettem hogy nem figyel rám. Újból roppant ideges lettem, és üvöltözni kezdtem. Nem sokkal később enni kezdtük, anya finom süteményt készített nekünk, amiből egy tányérral hozott a szobamba. Felvettem egy szeletet, de a barátom kikapta a kezemből és szinte egyben lenyelte. Ez elsőre még vicces volt, de amikor másodjára csinálta meg ugyan ezt, felpofoztam. Még soha nem csinaltam ezelőtt ilyet, pedig mar majdnem egy éve együtt vagyunk. Szerintem ezért is nem vette komolyan a dolgot, így folytatta. Hirtelen felindulásból hozzávagtam az egész tányér édességet, és kirohantam a házból. Már akkor éreztem hogy valami nagyon nincs rendben velem.

Lenyugodtam, minden rendben volt egy darabig.

A testvérem bejött a szobámba, hogy megkérdezze a barátomtól, hogy minden rendben van e az iskolában, nincs e szüksége segítségre a tanulásban. Megint dühös lettem és -finoman fogalmazva- őrjöngve utasítottam ki a szobából. A barátom megint nagyon csodálkozott, hozzá teszem okkal. Elnézést kértem a viselkedésemért, és leültem az írosztalomhoz. Rendezgettem a könyveimet, és levertem a hegyezőmet, ami széttört és a benne lévő hegyezék a földre hullot. Ekkor az asztalra csaptam egy hatalmasat, elkezdtem remegni, mint ha görcs állt volna belém. A barátom odasietett, megfogott, nyugtatgadott, szorosan megölelt de én csak reszkettem. Eltelt kb 2 perc, amikor végre megnyugodtam, a barátom lefektetett, az ágyam szélére ült, és a fejemet simogatta, amíg álomba nem sírtam magam. Nem sokkal több, mint egy óra múlva felkeltem. A barátom mondta hogy szólt édesanyámnak, a ,,rosszullétemről" és mondta, hogy beszéljem meg vele, hogy mi a probléma.

Elment a délután. Beszéltem anyukámmal, ő azt mondta, hogy szerinte nincs komoly baj, annyi az egész, hogy serdülő korban vagyok.

Szerintem ennél sokkal többről van szó. Nem értem, hogy egyáltalán hogyan bírnak elviselni a szüleim. Annyi hirtelen dühkitörésem van, a bátyámat is folyton bántom, sokszor ok nélkül ütöm, és bár meg tudná magát védeni, de ő engem sosem bánt, vissza sem üt.

A családom ennyire szeret, még is hogy lehetek ilyen? Sok barátom van. Az iskolában szinte mindenki szeret. Jól tanulok. Mi lehet a probléma gyökere?

Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült, csak jól esett leírni. Nagyon hálás vagyok annak, aki végigolvasta és próbál rajtam segíteni.