Hogy dolgozzam fel, hogy nem voltam fiatal? Mit tegyek az elveszett évek helyére?

"Jókat írsz csak a tettek mezejére lépni nagyon nehéz !!!"

Nem vitás.

Viszont nem lehetetlen. Kezdd mondjuk ezzel:

"A gondolkodásom meg nem tudom megváltoztatni :-("

Vagyis azzal, hogy felismered, hogy ez nem igaz. Senki más nem változtathatja meg, csak te. Még ha mások szavára adsz is, szintén a te gondolkodásmódod, te fogod fel úgy, hogy ami történt (vagy nem történt), jogosan történt (vagy nem történt), és innentől kezdve nincs megállás, "a gép dolgozik az alkotó pihen". Ébreszd fel azt az alkotót. Talán nem is hiába mondtam, hogy alkoss. Próbálj valami kézművességet. Vagy mássz hegyet, menj fel a Kékesre. Szó szerint. Aztán majd komolyabb csúcsokra.

Ha egyedül nehéz, bátran keress fel egy pszichológust. Én nem vagyok az, de gyanítom, ő is elmondja neked, hogy a sorsodnak nem rabja vagy, hanem kovácsa, aztán még az is lehet, hogy addig rugdos, míg kezedbe nem veszed a kalapácsot. Van, akinek egy jó szó is elég, hogy elkezdjen másképpen gondolkodni. Van, akinek ehhez egy orrba vágás kell. Ha még sokat panaszkodsz, azt fogom gondolni, hogy az utóbbira van szükséged.

"Ha csak egy orrba vágáson múlna rohannék hozzád.

Gyanítom nekem egy lánctalpas taposása kellene."

Ha magadtól nem csinálod, majd megkapod ezeket az élettől. Ami nem öl meg az megerősít. Kivétel persze a medve. Mert a medve az megöl.

Az sosem magyarázat, hogy voltam egy pszichológusnál, de semmit nem ért. Akkor addig menj, amíg olyat nem találsz, aki/ami segít.

Mindenkit más formál és máskor. Ne akard bebizonyítani nekünk, hogy már nincs értelme a jövőnek, mert gyakorlatilag ezt teszed.

Olyan a múltad, amilyen, de van. És hogy milyen lesz a múltad (többi része), azt pedig befolyásolhatod.

Írj egy listát, hogy mit szeretnél, és fogj hozzá a megvalósításhoz.