Érezhetjük hogy az idegeink felmondják a szolgálatot? Nem szeretnék megbolondulni mert fiatal vagyok családot szeretnék.25N

Konkrét tanácsot nem tudok adni, csak leírom az én példámat.

Lázongtam, háborogtam, semmi nem volt jó, ott is hibát találtam, ahol nem volt.

Aztán jött a tumor. Műtét, kemoterápia, és átértékeltem az életem. Nem csak tudatosan, tudat alatt is motoszkált a fejemben, hogy eddig nyavalyogtam, pedig nem volt miért.

Mikor lett volna, akkor "csak" a holnapot vártam.

Most sokkal rosszabb egészségügyben vagyok, de vannak céljaim, és örülök, ha kisüt a nap, sikerül a pogácsa,(nem szokott) vagy nem ejtek el semmit. (Ritka)

Ha túl feszült vagyok, buszra ülök, és elmegyek egy (bármilyen) városba, és több kilométert megyek, és ámulok, bámulok, nézelődöm. Itt nem tehetem, falun lakom, megkérdezik, hová megyek, és beszélgetni akarnak.

Vagy segít a fizikai munka. Nagytakarítás. Minden ragyog, és ez sikerélményt ad.

De imádom a napkeltét, mert ha a NAP feltudott kelni, akkor nekem is sikerül..:)

Menj, járd körbe a várost, nézd a virágokat, felhőket, folyót, patakot, színpompás fákat.

Bocs, kicsit hosszúra eresztettem, ebéd meg fő....:)