Hogy dolgozzam fel, hogy nem voltam fiatal? Mit tegyek az elveszett évek helyére?

Nem tudom, hány éves vagy, de egy ismerősöm apja 80 éves volt, mikor meghalt a felesége. Az asszony otthonülő volt, nem jártak sehova. A halála után a papa utazgatni kezdett, egyre nagyobb körökben. Meg 95 évesen is spanyol körútra ment.

Szoval megértem a kérdésedet, néha en is érzek hasonlót, de fogadd el, hogy eddig nem álltál készen ezekre a dolgokra. Mostantól pedig kezdj el ugy élni, ahogy szeretnél, sok mindennek most jött el az ideje. Hajrà!

Ja, és én sem voltam lázadó kamasz, a hanyasig ivás szintén kimaradt (legyszi ne engedd, hogy elhitessek veled, hogy csak így a normalis a kamasz kor), sosem bántam meg, még részeg sem voltam, csak becsiccsentve, sosem dohanyoztam, a diszkó nem érdekelt, es a smarolasnal jobban foglalkoztatott a termeszet meg az olvasás. De nem is lettem nyolcadikba terhes, sem lancdohanyos, es a Dunába se estem belé öntudatlanul. Na jo, durva általánosítás, de nézd a pozitívumokat is.😊

Onismeretbol viszont olyan hatalmas utat jartam be, ami felert egy világkörüli úttal.

A lényeg, hogy olyasmit csinálj, amit igazán szeretnél, ne olyasmit, ami szerinted a társadalom elvárása lehet a "normális" (?) emberek felé.

Első valaszolo

Ne haragudj, de kamaszkorban se kötelező hányásig bulizni magad. Én sem tettem. Meg sokan mások sem. Kamaszkorban keresni kell magad ilyen olyan módon (én pl. pszichológiával tettem, nem alkohollal) meg bizonytalannak kell lenni az értékedben, meg rá kell jönnöd, hogy más dolgokat szeretsz/tartasz értékesnek, mint amit a szüleid. Na ezeken MINDEN kamasz átesik, nyilván Te is. Nem attól nem nőttél még fel, hogy kimaradtál a bulikból. Nyilván akkor nem volt rá igényed, mert, ha lett volna, mentél volna. Így ne bándd. Ha most támadt igény, menj és bulizz, csak közben tiszteld embertársaidat, (értsd: ne verekedj, ne használj ki lányokat és a többi) mert ez egy kamasztól is elvárható.

Az, hogy sokat unatkoztál, na azt bánhatod. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unatkozz és annyi mindent lehet csinálni. Kérlek ne bándd, hogy nem voltál az az ember, akire mások azt mondják "identitászavaros kis hülyegyerek, de hát kamasz". Ez NEM baj, akkor se, ha a média nem ezt erősíti. Nem hiszem, hogy most nagyon öreg lennél, a múltadon változtatni nem tudsz, de a jövődön még bőven. Öld ki az unalmat az életedből, ahhoz soha nincs késő.

"Nem éltem meg."

Éld meg most. Soha sem késő.

"Kamaszkoromban nem voltak nagy lázadások és veszekedések."

Most komolyan, kinek jó a balhé?

"Ne csajoztam."

Pótolhatod. A korod beli nők már jó eséllyel felelősségteljesebbek, és bizonyára te is az vagy, kevesebb gondod lesz a fájdalmas szakításokkal.

"Nem jártam buliba és szórakozni."

Akkor kapd a motyódat, és hajrá!

"Nem csináltam semmi idétlenséget."

Nincs mit megbánnod. Amúgy tudod honnan ered a szó (idétlen)? Az "időtlen"-ből (eredetileg a koraszülöttekre mondták). De rávilágít, hogy idétlenkedni végső soron minden korban lehet.

"Nem ittam hányásig."

Ezt se bánd. De ha mégis, hát irány a kocsma, oszt rúgj be egyszer tisztességesen. Viszont készülj fel a másnaposságra is egy aszpirinnel.

"Nem fedeztem fel az országot."

Azóta nem volt még egy Trianon, az ország csak rád vár. De még az egész bolygó is.

"Kicsit sem voltam bevállalós."

Nem baj, most van mit pótolni.

"Most meg már látom, hogy kellett volna.Valamihez lett volna társaságom valamihez meg nem."

Ha a templomnak gatyája volna... Az tök jó, ha látod, mihez van társaságod és mihez nincs; rájössz, hogy egyedül is lehet csinálni, senki sem akadályoz benne.

"Úgy teltek el az évek,hogy nem éltem meg, em éltem ki a fiatalságom. Nagyon bánom.

Pótolhatatlan dolgokról maradtam. Hozzáadtak volna személyiségemhez. Érettebb lennék. Mert a koromhoz képest mindig éretlen voltam."

Pótolhatod még felelősségtudatosabb hozzáállással, azon kívül, ha a korodhoz képest éretlenebb vagy (szebbe fogalmazva mindent később kezdtél el), akkor miért ne 30-as éveidben lennél fiatal titán? Még az is lehet, hogy később halsz meg, elfújhatsz 100 gyertyát.

"Persze a tanulás és a munka sem ment. Legalább abból vettem volna ki a részem akkor lenne mire fogni, hogy miért nem volt fiatalságom."

Akkor kezdd el. Tíz év múlva meg a mostani énedet fogod hibáztatni érte. Ha azt hiszed, már Mont Blanc-on kellene lenned, de még a Kékesre sem mentél fel soha, előbb oda juss fel, mert az megadja a tapasztalatot a magasabb célokhoz. Máskülönben csak kudarcokat élsz meg, hogy nem tudod megmászni a magas csúcsot (Edmund Hillary sem a Csomolungmával kezdte, és azt sem első próbálkozásra érte el).

"Csak sodródtam,kallódtam és sokat unatkoztam. Most veszem csak észre, hogy mennyit."

Akarod még folytatni? Akkor tíz év múlva ismét felteheted a kérdést, és hasonló válaszokra számíthatsz.

"Hogy dolgozzam ezt fel? Mit tegyek az elveszett évek helyére?"

A múlt nem létezik. Megmásíthatatlan emlék. A jelent tedd a helyére, így lehet feldolgozni. Amit hiányolsz, pótold. Ami meg "veszekedés, lázadás, ész nélküli piálás", annak örülj, hogy kimaradt. De még azokat is pótolhatod, mindig van miért lázadni.

"Az enyém értéktelen. Nem tanultam meg élni. Itt vagyok középkorúan amikor mások családot alapítanak és nem teljes mértékben alkalmatlan vagyok rá. Éretlen vagyok hozzá.Túl nagy felelősség ráadásul egy olyan (pótolhatatlan) élet után vágyom amiben még nem a család a fontos."

Ha nem fontos, akkor miről beszélünk? Speciel nekem sem fontos, még a párkapcsolat sem, így aztán egy kavicsot nem mozdítok meg érte, mert felesleges időpocsékolás, jól érzem magam egyedül (szintén 30-as).

"Abból kimaradtam és míg bánkódom rajta lemaradok erről is."

Miről beszélünk? Kötelező bánkódni? Fityfenét.

"Ilyen az életem."

Az előbbi mondatoddal meg is magyarázod, hogy miért. De nem kell így lennie. Tehetsz ellene.

"Mindig a partvonal mellett ülök."

De úgy látom, még mindig a víz felőli oldalán, és hagyod magad sodorni. Mássz ki a partra, és járj. Árral szemben.

"Túl sokat figyeltem eddig is befelé csak nem találtam semmit."

Kívül pedig még annál is kevesebb van. Keress valami hobbit. Alkoss. Az megtanít a szemlélődésre, hogy észrevegyél olyan dolgokat, amelyek karnyújtásnyira vannak. Akár egy napsütéses októberi délután szépségét az szürke, esős napok után.

Senki nem tud segíteni, ha csak hajtod a magadét, önsajnáltatva.

Van még vagy 30-50 éved, amit végigsajnálkozhatsz.