Gyűlölöm magam?

Minden nap felkelek,belenézek a tükörbe és úgy érzem elbőgöm magam. 15 éves lány vagyok 161 cm és 60 kg.Megyek az utcán bérek a suliba mindenhol nálam 100szor karcsúbb és szebb embereket látok magam körül. Annyira értéktelen vagyok. A világnak semmit nem ér hogy élek. Már 3 hónapja fogyózom és eddzek ennek hála már lement 6 kiló.. de ez is csak azért mert úgy vagyok vele hogy oké az undormányon ami az arcom változtatni nem lehet talán ha a testemből kihozom a maxot esetleg valakinek kellhetek majd még ha csak 1 pillanatra is. Vannak barátaim ők mondják hogy szép vagyok nem vagyok hájas stb.. de istenem azért mondják mert barátok vagyunk. Senki se akarja megbántani ok nélkül a másikat :"D Nem tudom elképzelni hogy bárkinek tetszhetnék valaha az életben.Ha meg mégis:amint lát egy jobb esélyt mint én elhagyna .A cicim kib*szott undorító , nem csak hogy striás hanem még a mellbimbóudvarom is nagyobb mint az átlagnak kb 4-5 cm átmérőjű. Nem az a kifejezett " undorító parizer csöcs " de még így is iszonyú gusztustalan. A hajam undorító göndör ezért vasalom amitől viszont rossz állaga lesz és száraz.Az előbb említettem barátokat. Na igen. Úgy érzem csak pótlék vagyok, amolyan oké nincs más beérjük veled. Fotókon nem bírok magamra nézni ,hányingerem lesz magamtól. Legalább hetente egyszer sírok éjjel az ágyban. Csak egy darab értéktelen hús vagyok. Nem leszek soha boldog. Nem érzem hogy bármiben jó lennék.Anyámmal rossz a kapcsolatom sokszor éreztem úgy nem szeretem , ami borzasztó mert vele egyáltalán nincs semmi baj. Képtelen vagyok tanulni. Eddig kibírtam nélküle még így is 2-4 eseket hoztam haza de ez már nem megy gimiben.A jövőm egyenlőre úgy fest egy ronda hajléktalan leszek.

Szinte 2 naponta depis vagyok bár ezt nem mutatom ki.Nem nevetek annyit mint mindenki más erőltetni meg nem bírom. Sokszor mosolygok hogy ezzel fedjem milyen rosszul vagyok de amint elfordulok vagy nincsenek már ott egyből abbahagyom.15 éves vagyok de megkeseredtem. Szeretnék erről beszélni és 2 embernek már beszéltem is de az ilyen emberek mint én mindig lehúzzák a társaságot . Mégis ki akarna egy depis emberrel lenni? Próbálok arra gondolni hogy naponta ártatlan csecsemők és emberek ezrei halnak meg vagy rákosak,súlyos betegek ,meghalt az igaz szerelmük én meg itt sajnáltatom magam a piti kis gondjaimmal. De akkor is így érzek!! Öngyilkosságra gondoltam már 1-2szer de elvetettem. Viszont így sem akarok élni. Elnézést a kisregényért már ki akartam adni magamból