Gyűlölöm magam! Mit csináljak?
13 éves lány vagyok, gondolom,a szuicid hajlamokat örököltem- a családban már több öngyilkosság,- kísérlet történt. A problémám elég sokrétű.. Egyrészt hatalmas önpusztítási vágyat érzek magam iránt, ugyanakkor sajnálom magam.
Édesapám az ő részéről be nem tervezett 3. testvérem születése előtt idegrohamot kapott,majdnem öngyilkos lett. Velünk se bánt kegyes kézzel, de ez a legkisebb,amit felróhatok neki. 5 éves koromban -a szüleim kapcsolata már akkor elég különös volt- láttam a szüleimet közösülni. Nem zavartatták magukat, apám annyi mondott, hogy "húzd innen a beled". Ez okozhatta nekem a máig tartó inszomniát, és talán ez lehetett az egyik kiváltó oka annak,hogy ilyen szinten gyűlölöm őket... Nem,nem gyűlölöm őket, csak EGYÜTT LÁTNI. Ugyanis az ő kapcsolatuk csak a szexre épül. Gyűlölik egymást. A leg fájdalmasabb számomra, hogy nem érdekli őket,hogy milyen szinten részesülünk a nemi életükben. Na mindegy,ez már nem foglalkoztat.
Apám kiskoromtól kezdve dagadtnak hívott engem, ezért elég erős testképzavar alakult ki bennem, ami napi maximum egyszeri evésre korlátozódott.
Egyszerűen nem akarok élni,nekem már nincs miért: a családom nagy része utál, a nővérem minden nap a halálomat kívánja,éanyám szerint én egy aljas sz.rházi vagyok...
A jegyeimet is sikerült szépen lerontanom, a kinézetem is-főleg az ő hatásukra- elviselhetetlen,a szabadidőmet semmittevéssel töltöm. Barátaim nincsenek.
Mit gondoltok,érdemes még élnem?
Most komolyan 13 évesen így tudsz írni? Nekem ez gyanus.
Egyébként az öngyilkosság semmire sem megoldás. Neked nem lesz jobb, másnak nem lesz rosszabb. Ráadásul nagyon önző dolog öngyilkosnak lenni, mert ez azt jelenti, hogy csak a te saját problémáid érdekelnek, minden másra teszel. Pl arra, hogy mit szólnának a barátaid, akik szeretnek, vagy édesanyád aki megszült, vagy ha vannak testvéreid. Ez csúnya dolog. Nem azért születtél, hogy meghalj így, hanem azért hogy küzdj az életedért!
Mi a gyanús az írásmódomban?:D
Egyébként ez az egy van nálam,ami még itt tart. Én szeretek, engem nem.
13 éves korodhoz képest elég összeszedetten írsz, nem írtad el a korodat?
Amúgy igen, érdemes élned, mert most lehet, hogy nagyon rosszul érzed magad, de még csak 13 vagy (ha tényleg ennyi vagy), előtted az élet, még egy csomó jó dolog történhet, ez rajtad múlik.
Most tanulj, ez egyrészt leköti a figyelmed, másrészt felvesznek valami jó suliba, és akkor már 18 évesen elmehetsz onnan, kollégiumba.
És próbálj az életednek azokra a részeire koncentrálni, ami jó, keress barátokat, olvass, foglald el magad.
1, A szuicid hajlam nem öröklődik. Mintákat láttál, amik beépültek a fejedbe.
2, Miért utál a családod? A nővéred?
3, Mindenkinek érdemes élni, sokan pl. boldogok lennének, ha tudnának járni, mozogni, beszélni. Köszönj meg minden napot!
Igen, 13 éves vagyok. A nővérem utálata szerintem kiskori sérelmeken alapszik, nagyon önző természet, traumaként élte meg a születésemet. Amióta élek, csak a hibát,a rosszat keresi bennem. Talán ő az egyetlen ember,akiről azt mondanám az évek során felgyülemlett dolgok miatt; bár ne ismertem volna meg. Egyébként 15 éves, ő volt az,aki "ellenem fordította" az egész családot... Elég érdekesen közelíti meg a dolgokat, rá kellett jönnöm,hogy hihetetlen manipulatív. És igen,mindenben neki hisznek...:)
Mint mondtam,barátaim nincsenek,elvétve beszélgetek néhány emberrel, nincs, kiben megbízzak.
Utolsó... én úgy érzem,hogy nem tudnék idegeneknek segíteni. nekem tönkretehették az életem, és én még azt is arra használjam,hogy másokon segítsek? És nem hinném egyébként,hogy pont én tudnék segíteni másokon... tudom,rohadt önző vagyok,és nagyon szkeptikus néhány dologgal kapcsolatban...
utolsó előtti: na azért én nem hiszem, hogy olyan kiforrottan írnék...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!