Hogyan kerüljek ki ebbôl az állapotból?
Ebben az évben iskolát váltottam, azonban fogalmam sem volt arról, hogy ennyire nehezen fogom kezelni. Amíg az iskolában vagyok, addig semmi bajom nincs, de amikor haza érek, elkezdek gondolkodni a dolgokon és ok nélkül bôgök. Van amikor 16:15-kor van vége az óráimnak + 1,5 óra utazás oda és vissza is. Néha 17:45-kor érek haza és ugye még tanulnom is kell. Arról nem is beszélve, hogy anyukámat csak hétvégén látom, mivel pont ellentétes idôpontban tartózkodunk itthon. Nekem ez túl sok... Minden nap hajnalban kelni és este haza érni... Ki vagyok érzelmileg. Anyukámmal sem találkozom. 4 napja álomba sírom magamat és itthon tartózkodásom során annyira elveszettnek érzem magamat. Túl sokat várnak el tôlem. Semmi idôm sincsen arra, amit csinálni szeretek, csak Vasárnap.
Hogyan kerüljek ki ebbôl az érzelmi gödörbôl? Gondoltam már arra, hogy az segíthet, amivel szívesen tölthetem a szabadidômet, azonban nagyon szûkölködöm ebben.
16/l
Ez azért van, mert a "régi" életednek próbálsz megfelelni.
Nem tudom, hogy ez gimi, általános vagy egyéb de csak egy járjon az eszedben, ez mindenképpen a te érdeked, mármint a suli.
Az ember sokkal "rosszabb" körülmények között is képes megélni, gondolj a menekültekre. Persze ettől nem lesz neked jobb, csak azt mondom, hogy simán kibírod :)
Ne próbálj a régi életednek megfelelni, fogadd el, hogy ez az új. És hobbit meg valami végeláthatatlant válassz, pl nézz animéket. Szerintem a te korosztályodnak való és már annyi van + annyi lesz és oly kevés a szabadidőd hogy jó néhány évig ki fog tartani.
Szia!
Gondolom, középiskolás vagy. Lenne alternatív megoldás, a kollégium. Bár nem javaslom, meg nem is tanácsolom, mert én semmi pénzért nem lennék kollégista. Jó, igaz, nem kellene utazgatni, meg barátokkal/osztálytársakkal lennél, de én a hátam közepére sem kívánom, hogy ne legyen semmi magánszférám. Úgy értem, néha jó egy kicsit egyedül lennem, nyugodtan olvasni, gobdolkodni, filmezni. Egyszerűen nem szeretek megosztani dolgokat. Ilyen vagyok. Ami az enyém, az az enyém. Másnak ne legyen belátása rá.
Én az utolsó évemet "csinálom" a középiskolában, nekem sincs túl sok időm, szalagavató, érettségi és egyéb dolgok, max. annyi, kb. 10 percet kell buszoznom csak. Mondjuk én se szeretném nagyon, hogy mindig későn érjek haza, így sincs semmi időm. De én megszoktam a gondolattal, hogy kénytelen vagyok így csinálni a dolgokat. Szóval sok dologról le kell mondanom. Igazából semmilyen ésszerű dolgot nem tudok mondani neked sajnos, elhiszem, hogy nehéz, én is ugyanezt élem át most, ha nem is annyira, mint te, de hasonlót. Fel a fejjel! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!