Anorexiás vagyok. Hogyan kerüljek ki az evészavar csapdájából? Tapasztalatotok van?

Nem vagyok szakember, de az anorexia nem olyan betegség ami egyszer van másszor nincs.. Ez inkább bulimia, nem? Szerintem egy csoportos terápia lenne célravezető ahol hozzád hasonló gondokkal küszködő fiatal lányokkal ismerkednél. Ha nem tévedek te megértést keresel és egy olyan társra van szükséged, akiből erőt meríthetsz. Az okát itt úgyse tudjuk megmondani hisz 1 nem vagyunk orvosok 2 nem ismerjük a körülményeidet.

Kiképzett terapeuta a pszichológusod? (Ha nem, hiába várod a változást).

Te nem tartod be a terápiákat, és az orvosokat hibáztatod. Érdekes szemlélet. Hogyan gyógyítsanak, ha magad teszel ellene? Vigyenek haza?

Hm, szerintem is valóban az a probléma, hogy az orvosok hiába próbálnak meggyőzni arról, hogy nagyon vékony vagy, és csak akkor leszel egészséges, ha rendszeresen eszel. Mert Te ezt valamiért nem akarod. Félsz az elhízástól, véleményem szerint gyerekkorban kezdődhetett, belém is bele volt táplálva, hogy "kövér" vagyok, tehát elkezdtem büntetni a testemet azzal, hogy nem ettem! Megjegyzem a a súlyom a koromnak megfelelő volt, és igen nőies! De meg akartam felelni azoknak, akik cikiztek. 38 kilósan a kórházba kötöttem ki idegösszeomlással. Valahogy a középutat kellene megtalálnod, az étel NEM ELLENSÉG! Táplál, hogy egészséges maradj! És itt nem a nassolásra gondoltam! Hús, zöldség, gyümölcs, tejtermék, ezek kellenek! Ezek nélkül beteg lehetsz, a gyógyszerekről annyit, hogy nem nagyon használnak ha nem akarod. Ha tudatosan ellenkezel, akkor szedhetsz 600 fajtát 60 éven keresztül sem fognak segíteni! Még egy: valóban így szeretnéd leélni az életed? Ebben a körforgásban? Vannak barátaid, támaszaid? Az nagyon fontos!

hány cm és hány kiló vagy?

Nos amúgy is tudtam, hogy az anorexia egy pszichés eredetű betegség, de most már 100% látom, hogy tényleg az vagy. Miért is? A családról, barátokról, fiúidról leírtak alapján. Te egyfolytában megfelelési kényszerrel küzdesz! A család nem foglalkozik Veled, (szerinted), a barátok bármikor cserben hagynak (azok nem is barátok), a pasik megaláznak, becsapnak, megcsalnak (sajnos mindegyik ilyen, pláne a Te korosztályodból) Tehát: nem könnyű amit most írok, de szerintem meg kéne tanulnod egyedül lenni! Mert csak magadra számíthatsz! Lehet, hogy vannak jó barátok, rokonok, pasik, de akkor sem tudják helyetted megoldani a benned zajló problémákat! A családi hátteret most hagyjuk, szerintem ritka olyan ember van, akinél ez rendezett! Barátok: valóban cserben hagynak, vagy csak Te érzed úgy? Ha valóban, akkor tessék lepattanni róluk! Azok NEM barátok, csak "szabadidőkitöltők", pasik: sajnos ki kell húzzuk a kezünket a biliből, hűséges férfi nincs! De van normálisabb kategória! Aki megaláz, ahhoz meg ne menj vissza könyörögni! Ezzel saját magadat ásod el! De a legfontosabb! NE HIDD AZT, HOGY TE MINDENKINÉL JOBBAN TUDSZ SZERETNI, MERT NEM IGAZ! Csak abban az esetben, ha jellemtelen emberekkel vagy körülvéve. A másik pedig, ha Te ilyen lelkiállapotban vagy, akkor ilyen embert is fogsz bevonzani! Nem az ellentétek vonzzák egymást, hanem a hasonló a hasonlót! Tehát ha lelkileg instabil vagy, akkor jönnek az ilyen fa..kalapok, akik megcsalnak, hazudnak, stb....mert nincs önbizalmad! És ezt ők megérzik, és vissza is élnek vele! A pszichológus jó dolog, ő azért van, hogy a lelkeddel foglalkozzon, ezért sem értem, hogy mit vársz a pszichiáteredtől, akinek meg "csak" az a dolga, hogy felírja a gyógyszert! A pszichológus a lelkeddel, a pszichiáter pedig az agyadban lefolyó kémiai folyamatokkal foglalkozik, és a tüneteid alapján felírja a gyógyszert! Esetenként egy rövid beszélgetésre kerül sor, hogy érzed magad, stb...van-e mellékhatása a gyógyszernek, vagy kijött-e, tudsz-e mellette koncentrálni, stb........én is küzdöttem megfelelési kényszerrel, de szerencsére nem volt ennyire súlyos, mint a Tiéd! Mást már nem tudok írni...magadat kell kihúzni ebből, a gyógyszer is csak egy támasz, mint sántának a bot, a valódi problémát nem oldja meg! Azt neked kell!