Vannak köztetek GYÓGYULT anorexiások, akik szívesen beszélnének velem?

Én nem voltam anorexiás, de úgy látom, hogy a legfontosabb dolog, hogy azt megértsd, hogy az emberek nem látják pontosan önmagukat. Más az önképünk, mint kívülről.

És itt arról van szó, hogy ez eltolódik jobban. Szóval, ha benned van az, hogy tudod, hogy lehet nem reálisan látod magad, ha ott a gyanú, hogy valami illúzió van itt, akkor szerintem az adhat segítséget.

Mert ha nem hiszel annak amit a tükörben látsz, akkor képes leszel úgy is enni, ha úgy látod, hogy túl zsíros vagy. Kicsit olyan ez, mint úgy csinálni valamit, hogy ha nem működnek jól az érzékeink. Addig veszélyes igazán a dolog, amíg erről nem tudunk. Ha már tudjuk, akkor számolni tudunk vele. Meg persze kell erős bizalom másokban. Mert ha az én érzékeim nem pontosak, akkor vagy az övéknek hiszek vagy megyek a saját pontatlanom után. Mint egy nagyon rosszul látó, aki kilép az útra, amikor valaki azt mondja neki, hogy mehet. Ő megbízik és teszi, pedig az ő érzékszervei ezt nem mondják neki.

Jah, meg szerintem nézegess igazi embereket, akik nem vékonyak. Ha elég sokat nézel, akkor megtalálod ebben is a szépet. Ezzel tulajdonképpen alakul az észlelésed.

Olyan ez, mint ha van egy zenei stílus amit nem szeretünk, de mégis úgy adódik, hogy hallgatjuk itt ott, akkor sokszor megtetszik. Betevődik a fülünkbe a bogár :) és szépen kikel és megnő :D