Depressziósok? Van köztetek valaki aki kijött ebből az állapotból? Mesélne?

Nem. Azért mert tudom mi a depresszióm oka: Az hogy szar az élet, ez a világ. Járhatok bármennyit dokihoz, szedhetek akármit, ez így is fog maradni ameddig nem végzek magammal. Persze még itt vagyok, (remélem nem sokáig) mert az élet csapdája minden egyes emberbe bele van kódolva.

Ettől függetlenül szerintem ki lehet ebből gyógyulni. Csak nem mindegy hogy valaki azért depressziós, mert megveti az életet mint én, vagy csak a múlt héten szakított vele a pasi/csaj.

Kedves kérdező!

Én voltam depressziós (szerintem, mert egyébként nem fordultam segítségért, így ezt én állapítottam, meg és elég gyanus volt az állapotom a depresszióra).

Ez az állapotom több mint 3-4 éven át tartott, 13-14 éves koromtól. Sok minden közrejátszott, szülők közti konfliktusok, köztem és a szüleim közötti rendszeres veszekedések, iskolai gondok, osztálytársak pisszkálódása...stb, barátaim nem voltak, a szüleimre nem számíthattam, semmilyen rokonnal nem tarton a kapcsolatot a tesóim és szüleimen kívül.

Tehát senkire nem számíthattam, úgy éreztem nincsen helyem élők közt!! (bár még most is úgy érzem)

Minden este azzal feküdtem le, hogy megakarok halni, hogyan csináljam?- alvászavarom van évek óta, sok álmatlan éjszakámat töltötten az öngyilkosságon rágódva.

Meg volt alaposan a tervem.

Minden reggel azzal keltem (ha aludtam egyáltalán éjszaka azzal ébredtem), hogy miként vessek véget az életemnek,

Minden nap úgy indultam el az iskolába, hogy az úton folyamatosan az autókat figyeltem, azt néztem melyik megy elég gyorsan, mert kiakartam futni elé.

Minden nap, reggel, nappal, éjszaka, lelki eredetű, szomatikus fájdalmak gyötörtek.

Gyomor égés, fejfájás, izomgörcsök, torok fájás, gonbóc érzés a torokban, vagy mintha valami szét akarná feszíteni, aztán szokott lenni mellkasi fájdalmam, mintha valami ránehezedne a mellkasomra, néha a végtagjaim fájnak, néha zsibbad, bizsereg.

De tudom, hogy ezekre nincs orvosi magyarázat, én fiatal 18 éves nő vagyok, makk egészséges.

Gimiben is még depressziós voltam egészen tavaly nyárig.

Lettek új osztálytársaim -lettek barátaim!

Sosem lehetett felvidítani, de ezek a srácok minden poénjukat bevetettek, hogy felhúzzanak a padlóról, felvidítsanak. Nagyon pozitívak, jó hatással vannak rám. Elkezdett felfelé emelkedni az állapotom, persze voltak/ vannak még hullámvölgyek, de kijöttem abból az állapotból.

A barátok rengeteget segítenek!

Igaz most úgy érzem megint kezdek zuhanni, ismét kilátástalannak látom az életem. De már tudom, hogy kilehet jönni ebből a mély gödörből, bár ilyenkor lehetetlennek látjuk, de lehet. Mondjuk most én sem tudom hogyan tovább, de biztos van más megoldás is az öngyilkosságon kívül!

Hát a depresszió sajnos egy ilyen rossz állapot, és ezer arcú!

De meglehet gyógyulni, sajnos ott van az esély arra, hogy visszapottyanjunk ismét abba a mély, sötét gödörbe, de ki kell másznunk belőle!

Mindenjót mindenkinek!

Az elsővel teljes mértékben egyet értek, én is pontosan így érezek. Én is rengetegszer megakartam ölni magam, de ne tedd! Én azért várok, hogy hátha fog olyan dolog történni ami megérte a szenvedést. Tényleg a depresszióból nem lehet kijönni. főleg ha olyan emberekkel vagy körülvéve akik;

1. vagy szarnak rád nyilvánosan

2. úgy tesznek mintha segíteni akarnának közben szarnak rád=álszentek

3. Szarnak rád, ráadásul még baszogatnak is.

az élet jóvoltából én csak ilyenekkel vagyok körülvéve:) emiatt k*rvára idegesítenek az emberek, minden nap valami megerősíti bennem, hogy egy idióta vagyok,elb*sztam az életem, jobb lenne megdölgleni.

Az hülyeség, hogy nem lehet kijönni a depresszióból!

Meg lehet gyógyulni, csak akarni is kell!!!!

Mondjuk, ha nem is teszel semmit a gyógyulás érdekében, akkor valóban nem fogsz kikászálódni a depresszióból!

De ha már felkeresel egy pszichológust és elhatározod, hogy csak azért is akkor menni fog, az már egy lépés!

De ha semmit nem teszel érte akkor valóban nem gyógyulsz meg.