Hogyan találjak magamra?

23 éves vagyok, és fogalmam sincs, mi lesz belőlem. Nagyon jó tanuló voltam, a legjobbak között, versenyekre jártam, de ez addig volt így, amíg a középsuliban elő volt írva, mit kell csinálni. Egyetemnél már nem tudtam dönteni, mert túl sok minden érdekel, viszont túl sok mindenről hallom azt, hogy nem lehet vele elhelyezkedni. Ezért választottam egy olyan szakot, amivel _elvileg_ el lehet, viszont utálom (harmadik évben vagyok, mostmár, ha kínkeservesen is, de befejezem). De nem vagyok boldog.

Gyerekkoromban, amikor ennek az egésznek még nem volt tétje, mindenféle könyveket olvastam, leginkább természettudományos témakörben. De valamiért nem lettem biológus (eddig), mert úgy éreztem, nincs elég motivációm rá. Azóta nagyon sokat foglalkoztam magammal, és azt állapítottam meg, hogy két dolog motivál: 1. ha valamit hasznosnak érzek, tehát van gyakorlati haszna és lehet vele pénzt keresni, 2. ha elismernek. Utóbbi a fontosabb. Bárhova megyek, bármit csinálok, mindig azt látom, hogy egyszerűen szomjazok az elismerésre. Arra vágytam mindig is a legjobban, hogy találjak valakit, talán egy tapasztaltabb tanárt, aki felkarol, a "szárnyai alá vesz", elmondja, hogy szerinte miben vagyok tehetséges, és megadja a kezdőlökést az úton. Hogy valaki felfigyeljen rám. Tényleg nagyon értelmes vagyok, jól mennek a nyelvek, soha nem volt egy tárggyal se bajom. Csak épp nem tudom, mire fókuszáljak. Én belül érzem, hogy az lenne a nekem való, ha egy rendes szakot komolyan végigcsinálnék, úgy, hogy van vele egy célom, van hozzá egy vízióm, és mindent beleadnék; nem úgy, ahogy jelenleg, hogy csak végigszenvedem az órákat és alig várom, hogy végezzek, és amikor tárgyakat veszek fel, akkor nem érdekes, és kevésbé nem érdekes közül kell választani, és már előre félek a félévtől. Úgy érzem, elpazarlom az időmet és a képességeimet.

Röviden: az a problémám, hogy nem tudok ragaszkodni valamihez, ami érdekel, nem tudok kiállni mellette és hinni benne. Gyanítom, hogy ennek az az oka, hogy 1. bebeszéltem magamnak, hogy mivel lehet és mivel nem sok pénzt keresni, és ez alapján döntöttem, de ez megkeserítette a döntéseimet, 2. a szüleimhez mérem magam, akik üzletemberek, de nem igazán mozogtak soha abban a világban, ahol én akarok, és úgy érzem, bizonytalan terepre tévedek, ha én valami újat akarok csinálni. Ők tudniillik nagyon jól megvalósították magukat abban, amit csinálnak, és egyébként, ha akarnám, ez a pálya előttem is nyitva lenne. De én mással akarok foglalkozni, az azonban ahhoz képest, hogy ők milyen sikeresek, nevetségesnek tűnhet.

Nem bírok saját magamból kiinduló, független döntéseket hozni. Úgy érzem, elcsesztem az életem utóbbi 3 évét, és jövőre új alapszakot kezdeni... hát, nem ugyanaz, mint 20 évesen. Ti mit gondoltok erről?