Hogyan találjak motivációt, ha egyszer mindenem megvan, mindent készen kapok?

23 éves vagyok. Egy ideje nagyon tétlen életet élek, és sehova sem fejlődöm. Depressziós is voltam, és szerintem még most is az vagyok. Nem érzem az élet ízét, nem örülök annyira dolgoknak, nem ragad magával annyira egy szép lány, mint régebben. Emlékszem az érzésre, de nem érzem át azt. Mintha mindig ott lenne egy árnyék az életemen, ami nyomna.

Sokat gondolkoztam ennek az okán, és arra jutottam, hogy azért lehet ez, mert nincsenek valódi tétek és kockázatok az életemben. Olyan helyre születtem, hogy egyszerűen nincsenek valódi gondjaim. Nem kell tartanom nagyon semmitől. És szinte mindent megkapok vagy meg tudok szerezni. (A legfontosabbat, amire nagyon régóta vágyok viszont eddig még nem: egy barátnőt magam mellé.)

Próbálok továbblépni, de valahogy mindig komolytalanságba fullad. Mindig azt érzem, hogy még van időm, nem kell semmitől tartanom, nem baj, ha nem haladok. Nehezen tudom leírni, milyen érzés ilyennek lenni, de kicsit talán olyan, mintha az lenne a fejemben, hogy kb. 30 éves koromig meg fogok halni, és addig valahogy el kell töltenem az időt. Valamibe belefáradtam. Úgy érzem, középiskola óta nem vagyok önmagam, szerepeket játszok, nem a saját vágyaimat követem, hanem valami mást. Igazából kisgyerekkorom óta nem voltam igazán boldog, igazán "én", vagyis önmagam. Azt hiszem, azért érzem ezt a nagy apátiát, mert túlságosan belefásultam, és már nem igazán hiszek benne, hogy ez változni fog. Nem akartam, hogy ilyenné alakuljon a személyiségem, de most már ilyenné alakult, és úgy érzem, innentől kezdve nincs értelme annak, hogy éljek, tehát lébecolok, aztán előbb-utóbb majd vége lesz. De nem szállok be a meccsbe, nem fogadom el azokat a feltételeket, amiket az élet kínált. Talán az a probléma, hogy nem tanultam meg elégé harcolni...

Mit gondoltok? Mit tanácsoltok?