Miért gyárt valaki magának állandóan problémákat, ha egyszer mindene megvan az életben?

Itt vagyok pl. én. Kívülről nézve tényleg mindenem megvan: normális család, biztos anyagi háttér, intelligencia. A szüleim gondoskodnak rólam. Fiatal huszonéves vagyok. Igazából tényleg nem lenne más dolgom, mint tanulni és élvezni az életet, de pont ez a kettő nem megy. Kamaszkorom óta soha nem élvezem az életet, mert mindig mindenen rágódok és aggódom, és mostanában már tanulni se tanulok rendesen. Elkövettem azt a hibát, hogy olyan szakra jelentkeztem, ami nem érdekel. Nem értem, miért csináltam. Egy csomó rossz döntést hozok. És állandóan külső félelmek szerint élem az életemet, valamiért úgy érzem, nem vagyok szabad, nem mehetek abba az irányba, amerre akarok... mintha engedélyt kéne kérnem mindenhez. Ez nincs így, és ezt fel is fogom, de nem érzem.