Szerintetek a mostani párok miért söprik állandóan a szőnyeg alá a problémákat?

Mert elefelejtik azt, hogy a probléma olyan, mint a gyerekjáték:

Ha valami elromlik akkor nem eldobni kell hanem megjavítani. És az időigényes ugye és ilyenre nicnsc idö ebben a rohanó világban...

Azért mert sokan a nem a párjukba szerelmesek, hanem a szerelembe, vagy egyszerűen nem akarnak egyedül lenni. Nem fontos az ember, a másik érzései csak a kapcsolat (bármilyen) megléte, hogy legyen valami, valaki.

Ha szeretjük egymást akkor a másik fájdalma nekem is fáj és úgy viszont. Tehát nem bántom meg a másikat és ő sem bánt meg engem, mert akkor magunkat bántjuk, (egymást vagyis minket). A felmerült problémákat egy szeretetteljes, bizalmon épülő kapcsolatban, ahol a párok kíváncsiak a másikra meg lehet beszélni, meg lehet oldani. Azt hiszem az igazi odafigyelés hiányzik, az, hogy ne csak az Én legyen az előtérben, vagy az Ő, hanem a Mi, a közös.