Eladóként dolgozom. A vevőkre állandóan mosolyognom kell, a termékeket dicsérni, a problémákat vidáman megoldani. Hosszútávon nem lesz ez káros a lelkemre?

> magam nem venném meg, mégis rá kell beszélnem a vevőt.

Ha így érzel, rágod magad emiatt, tényleg tanácsos más szakmát keresni.

> Hogy hat ez majd rám, ebből jönnek az alattomos betegségek, a folyamatos elfojtásból?

Először is otthon fogsz dühöngeni a családban, hogy levezesd a frusztrációdat. Utána pedig valóban jönnek az alattomos betegségek.

Én is dolgoztam egy bizonyos áruházban egy bizonyos osztályon eladóként, mert meló kellett, de nem az volt a végzettségem. Nem lett volna abból semmi gond, hogy udvariasan bárkit is ki kéne szolgálni, de mikor a nyalis munkatársad csak azért cseszeget, mert tudod róla, hogy nem veti meg az alkoholt és annak idején félmeztelenül táncolt egy kocsmában részegen és persze csak fúr a vezetőnél és nap mint nap e miatt cseszegetve vagy, meg aztán kiszolgálod pontosan a vásárlót azzal, amit kért, erre a kedves munkatárs lealáz, hogy már pedig én nem azt adtam és mikor elmagyaráztam neki, hogy de én azt adtam, akkor figyelmeztetett rá, hogy megüthetem a bokámat, amiért cirkuszolok vele, plusz te senkinek nem nyalsz, mert úgy vagy vele, hogy a munkádért becsüljenek ne a szádért, akkor az lesz a legkisebb gondod, hogy milyen a vásárló. Aztán jött erre még, hogy egész nap hidegben dolgoztam, plusz tél is volt, a testhőmérsékletem ezekben a hetekben 35 fok volt. Aztán jött egy vásárló, aki engem vont felelősségre, hogy mi az, hogy nincs akciós virsli, miért fogyott el és az én főnökeim miért nem rendelnek kellő mennyiséget. Na, akkor már éreztem a vesztemet, a kedvességem elfogyott. Aznap közölték velem, hogy viszlát. Nem a vásárló miatt, hanem nyilván a nem nyalizás és a kedves munkatárs állandó intézkedései végett. Őszintén megmondom, bármennyire is kellett a pénz, de boldog voltam, amiért elküldtek.

És ha ők nem küldtek volna el, szerintem én mondok fel.

Ha te is így érzel, akkor neked is érdemesebb lenne olyan munkát végezned, ami nem öli meg az idegeidet.

Én átérzem a helyzeted, sőt ha jobban belegondolsz, ez az ellentmondásosság kivetíthető az egész világra, mert ebben gazdasági-politikai rendszerben az az optimális ember, aki mindig, mindenhol a toppon van, emberfeletti lelkesedéssel tekint a leglélekölőbb munkára is, 'versenyez' egymást eltaposva, illetve 4-5 évente örömmel bekajálja ugyanazt a sz*rt és megy a szavazóláda elé (bocsánat ha megsértek ezzel valakit). Röviden, ha egy manipaulálható biorobot, éppen annyi ésszel, hogy el tudja végezni a kívánt munkát. Szóval ha kicsit mélyebben nézel erre a fantasztikus(an undorító) emberalkotta világra akkor ez az érzés nemigen fog elmúlni. Most komolyan, színészkedni vagy élni akarjuk az életet...?

Visszatérve a kérdéshez, igen, hosszabb távon így vagy úgy de rossz hatással lesz rád, mint ahogy minden olyan, amit elfojtunk magunkban. De ezt mondták már előttem is. Meg azt is, hogy ha nehezen viseled, akkor érdemes munkát váltanod, de látom ez sem egyszerű, sajnos...

A.

Petőfi Sándor:

1. A kutyák dala

Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt,

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk

A konyha szöglete.

Kegyelmes jó urunk

Helyeztetett ide.

S gondunk ételre sincs.

Ha gazdánk jóllakék,

Marad még asztalán,

S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,

Hogy pattog némelykor,

És pattogása fáj,

No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk

Ismét magához int,

S mi nyaljuk boldogan

Kegyelmes lábait!

2. A farkasok dala

Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt,

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság

Ez, amelyben lakunk;

Nincs egy bokor se', hol

Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,

Az éhség ott belül,

E kettős üldözőnk

Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:

A töltött fegyverek.

A fehér hóra le

Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk

S átlőve oldalunk,

Részünk minden nyomor...

De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

B.

József Attila Ars poeticájából:

"Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat."

C. Mérd fel képzettségedet, kapcsolati hálódat, az elérhető munkalehetőségeket! Ha lehet, még józanul válts!

Válts, amíg lehet!

Elérhetsz már abba a helyzetbe, amire az orosz az mondja:

"Дальше ехать некуда."

[Tovább menni nincs hová. Eхать = járművel menni, mint a német fahren.]

Én is voltam már olyan helyzetben, hogy a munkahelyemen ki kellet adnom a dühömet. Úgy éreztem, ha magamba fojtom, infarktust kapok.