Pszichológusra lenne szükségem? Mitől tudnék megint olyan lenni, mint régen?

Nos a helyzet az, hogy tavaly (2014) decemberében meghalt az egyik cicánk (betegségben), és az egyik kutyánk (mert már öreg volt), és én a kutyussal nagyon jóban voltam, vele nőttem fel, mikor a suliban nem voltak barátaim, vele játszottam, és én voltam így a legboldogabb ember a földön. Ahogy öregedett, már nem tudtunk annyit szaladgálni, és a tanulás miatt csak nagyon keveset foglalkoztam vele, amitől rettentő bűntudatom van.

Ez az iskolai tanév sem az én évem volt.. A suliban mindenki azt látta rajtam, hogy milyen vidám vagyok, azonban mikor hazaértem, eszembejutott minden rossz, és szinte mindennap sírtam.. Néha a tanulás is rásegített arra, hogy értéktelennek érezzem magam, úgyhogy elkezdtem karcolgatni a csuklómat (de nem mélyen), de a testvérem észrevette, szóval azóta megígértem neki, hogy soha többet nem csinálom. És be is tartom az ígéretet. Igazából még az nagyon bánt, hogy régebben annyira boldog voltam, mindennek tudtam örülni. Most viszont.. sokat nevetek, de az nem egyenlő a boldogsággal.. Nem is tudom utoljára mikor voltam igazán boldog.. Eddig nyáron nagyon kevésszer sírtam, de most valahogy megint rámjött ez az érzés, és tegnap óta megint nagyon padlón vagyok.. Fogalmam sincs miért.. Szóval a kérdésem az lenne, hogy szükségem van pszichológusra, vagy ezt magamtól is meg lehetne oldani? És ha szükségem van rá, hogy mondjam el a szüleimnek, vagy bárkinek?

Bocsánat ha hosszú lett, és köszönöm annak aki elolvasta...:)