Vajon szükségem van pszichológusra? Van olyan személy, aki meg tud érteni? Elolvasná a sztorimat valaki?
A célom a grafikai pálya. Mindig is szerettem rajzolni, de a sok hobbim mellett ez a háttérbe szorult. Azt terveztem, hogy az egész nyarat rajzolással töltöm, hogy a grafikus OKJ-ra készüljek. Nem lett ebből semmi. Az egész életem úgy éltem, hogy beosztottam az időm, elterveztem, mit fogok csinálni, ígérteket és fogadalmakat tettem, de egyikhez sem tartottam magam. Ez ezen a nyáron is így alakult. A volt sulim rajztanára felvállalta, hogy segít. Be kéne neki mutatnom amiket otthon rajzolok, de az a baj, hogy otthon nem rajzolok semmit. Azt hiszem a kérdés túlmutat ezen a rajzos dolgon. Egy fogadalmam sem tartom be, egy határidőhöz sem tartom magam. És már nem hiszek saját magamban és a fogadalmaimban. Nem hiszem el magamról, hogy meg tudok változni, hogy teljesíteni tudom, amit kell, mert eddig mindig halogattam és a szőnyeg alá söpörtem mindent. Anyám ezt látja és már ő sem hisz abban, hogy normális jövőm lesz így. Senki nem hisz bennem és én sem hiszek magamban. Utálom a saját viselkedésem, utálom, hogy kerülök mindent, ami csak egy kis stresszel is járna. Hogyan tudnám motiválni magam? Hogyan kezdjem el beosztani az időm? Mik a fokozatos változás lépcsőfokai?
19,L
válasza:Ismerős dolog. Esetleg segíthet, ha előretervezés helyett (aminél a betervezett dolgokat igazából nagyon egyszerű és kézenfekvő mindig halogatni) nem tervezel, hanem cselekszel. Nem megígéred magadnak, hogy holnap 3-4ig rajzolsz, hanem amikor épp nincs semmi dolgod és akár rajzolhatnál is, akkor leülsz és rajzolsz.
De talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a személyiséged és a valódi érdeklődésed nem passzol ahhoz, amit szeretnél. Lehet, hogy tudatalatt van valami ellenérzés benned és ez gátol hogy cselekedj. Ha ez a hobbid ennyire háttérbe szorult és nem szánsz rá időt, akkor talán jobb volna azzal foglalkozni, amiben legszívesebben minden idődet beleölnéd. De előtte mindenképp megérné ha egyszer leülnél előretervezés nélkül spontán rajzolni, hogy meglásd megvan-e még benne az az élvezet, mint régen. Ha igen, akkor egyre könnyebb lesz ezzel foglalkozni, ha meg nem, akkor meg annyi minden más lehetőség van.
válasza:Mintha magamat olvasnám. Szintén grafikus akartam lenni, de nem gyakoroltam eleget, elhanyagoltam, nem volt ihletem hozzá. Elég volt pár hónapnyi kiesés, lemaradtam önmagamhoz képest, és már nem tudtam rendesen rajzolni. Nem lett belőlem grafikus, egészen más területen vagyok. De biztos nem volt véletlen, hogy így történt.
Biztos, hogy csak a rajz érdekel? Nincs B terved?
Ha ennyire nem foglalkoztál vele, nem lehet, hogy mégsem ez a te utad? Ha mégis az, nekiállhatsz most is rajzolni, és mész jövőre okj-re.
Nekem általában épp nincs semmi dolgom, és akár rajzolhatnék is, de nem rajzolok. Többnyire azért, mert későn kelek fel és így az egész napom elcsúszik. Talán ez lesz az első amihez tartom magam. Lefekszek korábban és felkelek korábban. Valamint át kell rendeznem a szobámat a rajzoláshoz, hogy ne kelljen mindig az étkezőben rajzolni.
A rajzolás meg biztos, hogy passzol hozzám, és minden téren művészi beállítottságú vagyok... de ha valamiben nem vagyok jó, akkor nem szeretem csinálni, mert csak a kudarcot látom benne, viszont ha nem gyakorlom akkor nem is leszek jobb. Úgyhogy mondhatni ez egy ördögi kör, de igyekszem kilábalni belőle. Rajzoltam ezt-azt már (és le is adtam portfóliónak az OKJ-s suliba. Ott azt mondták, hogy meg van bennem a művészi véna, és érdemes ezzel foglalkoznom). Máshoz nem is értek és nincs is kedvem, úgyhogy ennél maradok. Csak az önutálatból kéne felépülnöm és elérni kisebb dolgokat amiket eltervezek, hogy újra higgyek magamban és hogy anyám is higgyen bennem. Mert ez a legrosszabb, hogy senki nem támogat és biztat és mivel magamban sem hiszek így nehéz motivációt találni ahhoz hogy reggel fölkeljek és tartalmasan töltsem el a napot.
Köszönöm a választ!
válasza:Ha nem haragszol egy megalapozott ám eltérő megközelítésű választ tudok neked adni.
Sokszor észrevettem ezt magamon, és valahogy kicsit olyan, hogy a TUDATOS gondolataid akarnak valamit, te magad mélyen belül meg valami mást. Te csak a tudatosra figyelsz, miközben belül meg van egy tökéletes kis terved a napodra, csak neked arról fogalmad sincsen.
talán ne a tudatos gondolataidra figyelj, hanem próbáld magad tetten érni, mit akarsz és miért...
Olvass a történésekből, amiket teszel, de visszafelé...miylen érzés volt előtte benned...
Én ezt szoktam ha előjön nálam ez a halogatás probléma.
S igen általában az jön ki hogy nem véletlen halogattam.
Nem azt mondom, hogy nem leszel sose grafikus, de lehet, hogy más utat szeretnél bejárni, mint amit ELKÉPZELNI TUDATOSAN tudsz :) Bocsi a nagybetűkért
Nem sokszor szoktál nemet mondani ugye?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!