Mit csináljak, ha nem bírom már idegileg ami körülvesz? Minden egyes napom szenvedés csak

Egyre rosszabbul vagyok lelkileg, egyre jobban megvisel idegileg az, hogy teljesen magányos vagyok. Nincsenek emberi kapcsolataim, az emberek elundorodnak tőlem amint rámnéznek, nem tudom ezzel mit tudnék tenni. Szerintem semmit. Esélyt se adnak, hogy barátkozzak velük, pedig én próbáltam. (Általános iskola alsóban elég antiszociális voltam még, de az már rég elmúlt, azóta már akarok kapcsolatokat kialakítani.) És ha kimegyek valahova, emberek közé mennek, úgy megnéznek mindig mint akik valami földönkívülit látnak éppen.

Nem bírom már, hogy az emberiség ennyire nem tud befogadni maga közé, ennyire elfogadhatatlan vagyok, lehet az ember akármilyen türelmes vagy esetleg magányos. Kaptam már olyan megjegyzést is, hogy inkább a teljes magány mint én.

Emellett mostanában nagyon sokat aggódok, szerintem kijött rajtam valami pánikbetegség. Folyamatosan aggódok, stresszelek, főleg amiatt ami itthon körülvesz, félek az itthon töltött estéktől, éjszakáktól. Itthon folyamatosan csak a negatív hatások érnek.

És már kezdek idegileg kikészülni, úgy érzem idegösszeomlást kapok lassan. Tervezek pszichológushoz menni, de mire intézni tudok egy időpontot valamelyiktől, már lehet túl késő lesz. Folyamatosan azon gondolkodok, hogy megyek vonat elé ugrani.

20/F