Egyre jobban érzem hogy valami nem okés velem, nagyon súlyos?

Az elmúlt időben történt velem egy két megrázó dolog és úgy érzem ez kihatott a személyiségemre. Semmi sem olyan már mint régen, hiába akarom, olyan mint ha nem is én irányítanám magamat. Odáig fajult ez a helyzet hogy az iskolában már alig szólok valakihez.(nem látom értelmét már a feleseleges felszínes emberi kapcsolatoknak) Egy nap kb 3-4-5x a sírás folytogat, van amikor kimegyek wc-re mert nem bírom visszatartani a könnyeimet. Az emberek 70%a (aki csak felszínesen ismer, látásból, vagy pár szó váltás után) utál, lenéz vagy simán levegőnek néz. Pár hete meg vertek egy discoban, nem tudom elképzelni mit sugárzok magamból, de nem tudatos. Én próbáltam kedves lenni az emberekkel amíg még tudtam hinni a fájdalom ellenére is, hogy van értelme. A másik, hogy újjabbam álszemélyiségek mögé bújok, hogy ha esetleg valaki utál (amit már megszoktam) azzal nyugtathassam magam, hogy nem engem utál hanem az álarcomat. Másfelől meg nem is merek és nincs ki előtt az igazi önmagam legyek. Dührohamaim vannak semmiségekért, az enyhébbeket elfolytom, de amikor nem tudok uralkodni magamon, tárgyakat vágok a földhöz, üvöltök, remegek. Nem tudok az emberek szemébe nézni, bizonyos szituációkban érthetetlenül szorongok. Alvás problémáim és rémálmaim vannak. Nincs egy normális emberi kapcsolatom SENKIVEL. Ez már mentális betegség lehet?

(Légyszíves ne küldjetek privátot, ha nem tudtok segíteni.)