Miért van az, hogy úgy érzem, nem érdemlem meg azt a jót, ami körülvesz, és amit kapok?

22 éves vagyok, és az utóbbi 3-4 évben olyan, mintha csak a kudarcokat próbálnám elkerülni. Egyszerűen mindenbe félek belekezdeni. Csomó dolog van, ami már évek óta "napirenden van", csak csinálni kéne, de nem merek belefogni. Valahogy megállt az életem, olyan, mintha vissza akarnék menni a magzati burokba. Sokat alszom. És mindig próbálok valahogy "nem szem előtt lenni". Pedig az alaptermészetem tök más, sokáig nagyon vidám, nagyon társasági kissrác voltam, aki imádta, ha ő van a figyelem középpontjában. És fantasztikus lehetőségeim vannak, amikért más a fél karját odaadná, én pedig nem élek velük, mert félek a kudarctól. Meg azt érzem, hogy nem érdemeltem ki. Valahogy úgy érzem, hogy óriási teher, hogy többé senki nem mondja meg, hogy mit érdemlek meg és mit nem, hogyan viselkedhetek és hogyan nem, és állandóan magam kell nevelnem, ainek következtében vagy elszalad velem a ló, vagy túl szigorú vagyok magamhoz. Rendszerint inkább az utóbbi szokott lenni. Olyan, mintha semmi másra nem vágynék, csak arra, hogy eltűnjek, ne is legyek az emberek szeme előtt. Pedig bármi lehetne belőlem.