Hogy értessem meg a húgommal, hogy ne bántsa az állatokat?

A húgom most 10 éves. Mindig is furcsa lány volt, de az utóbbi években vettem észre, mennyire. Mikor megkapta az első kisállatát kb egy éve, arra lettem figyelmes, hogy gyakran bántalmazta, bebújt a takaró alá vele és nem engedte ki szerencsétlent (mielőtt bárki rosszra gondolna, semmi szexuális dolgot nem csinált vele), bezárta ide-oda, és akkor is nyaggatta a macsekot amikor az már a karját karmolászta, úgy menekült volna. Azt hiszem élvezte, hogy kiszolgáltatott helyzetbe hozhatta szegényként. Hiába magyaráztam, hogy hagyja már békén az állatot, ő továbbra is "terrorizálta", pedig okos lány a húgom, az egyik legjobb tanuló az osztályában, versenyeket nyer, értelmes, és ha elbeszélgettünk mindig úgy csinál, mintha nem is tudná, hogy miről beszélek. Anyukámék nem foglalkoznak vele, szerintük a húgom igazi mintadiák. Pár hete a szomszédunk kiscicáit megmérgezte valaki, húgom meg a fejébe vette, hogy az utcánkban lakó idős bácsi tette. A férfinak van 2 kutyája, a húgom megjegyezte, hogy megérdemelné, ha az ő kutyáit is megmérgezné valaki. Ezen kívül még lop is, elcseni a barátnői játékait, amik megtetszenek neki, és utána tagad mindent. Úgy a szemembe hazudik, mint a vízfolyás. Mellettem nőzz fel, én dajkáltam amikor csecsemő volt, de most rá sem ismerem már jó ideje. Mintha egyáltalán nem is ismertem volna.

Túlreagálom a helyzetet és ki fogja nőni ezeket a dolgokat? A szüleink hallani sem akarnak arról, hogy megkérdezzünk egy hozzáértő orvost.