Ezek már a depresszió jelei is lehetnek?

Ezek inkabb azt mutatjak, hogy baromira raersz es van idod ilyen hulyesegeken morfondirozni (vagy nem kapsz eleg zsebpenzt).

Menj el sportolni, vagy segits otthon a haz koruli dolgokban. El fog mulni az erzesed.

Vannak dolog, amik a depresszióra is jellemzőek, de én inkább tippelném be a leírás alapján, hogy kamasz vagy és ez egyszerűen a kamaszkor nehézsége. Persze ha hagyod magad elsüllyedni benne, akkor lehet még belőle rossza, akár depresszió is, de perpillanat inkább csak egy rosszabb, érzékenyebb, zárkózottabb időszakodat éled, ez még nem betegség.

Ami a legtipikusabban kamaszkori jellemző az ez:

-egyszer jó kedvem van,aztán rám jön valami és inkább elvonulok hogy egyedül lehessek

Elárulom, hogy a depressziósoknak nem igen van jó kedve, inkább csak rossz és még rosszabb. Örülj annak, hogy tudsz örülni. A kamaszkor egy olyan életszakasz, ahol minden érzelmet felturbózva élsz meg, ráadásul a hormonjaid is hülyítenek. Aki azt mondja, hogy ez egy könnyű időszak, az hazudik, bár tény, hogy egyénenként változik ki hogyan éli meg.

És az is nagyon jellemző a kamaszorra, hogy úgy hiszed senki se ért meg téged. Pedig de. Talán nem azok akiknél próbálkozol, de van aki megértene, az embereknek egy jó része átélte ugyanazt amit te. De igazából lehet, hogy a barátaid is megértenének, csak annyira elzárkózol, hogy esélyt se adsz nekik. És lehet, hogy a szüleid is.

Beszélj az érzéseidről, járj társaságba, mozogj, ne hagyd magad önsajnálatba süllyedni, mert semmi jóra nem vezet.

Ha megölnéd magad nem csak egy csomó jó dolgot buknál el (te mondtad, hogy néha boldog vagy) de elég nagy csapást mérnél a környezetedre. Olvastad már azt a szöveget, amit itt a kérdező talált meg végül? http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__6..

Tanulságos. Gondolni szabad az öngyilkosságra, a gondolataid a tiédek. De tényleg úgy gondolod, hogy fer dolog feladni még mielőtt igazán megpróbáltad volna? Én tudom miről beszélek, nagyon régóta küzdök ilyen gondolatokkal de még mindig nem tettem meg minden tőlem telhetőt, hogy aztán nyugodt szívvel elfogadjam a kudarcot. Mielőtt tényleg tennél bármit is, menj oda a szüleidhez, és mondd nekik hogy vigyenek el pszichológushoz. Talán nem akarod nekik elmondani a bajaidat, de azt be kell látnod, hogy értelmesebb jelezni a problémát és megpróbálni elfogadni a segítséget, mint hogy csak úgy szó nélkül kicsináld magad. Az utóbbival akkora fájdalmat okozol, hogy annál bármilyen más cselekedeted jobb. Vegyél erőt magadon és küzdj és hagyd hogy támogassanak akik szeretnek! (és még hozzáfűzném azt, hogy meglepődnél hány ember gondolkodott már el komolyabban az öngyilkosságon, szóval talán tudnák miről beszélsz, ha beszélnél)

Kitartás! felesleges azt boncolgatni beteg vagy-e, ha úgy érzed egyedül nem megy kérj segítséget, ha megy akkor nem vagy az.

#2-es vagyok

A kamaszkor a helykeresésről is szól. Sőt még fiatal felnőttként is csak keresed, hogy hova illesz valójában. a az a közeg, amelyik most vesz körül nem tud megérteni, akkor próbálj ismerkedni új helyeken. Hidd el, túl sok ember él a világon ahhoz, hogy annyira egyedi lehess, hogy senki ne tudjon megérteni. Az pedig, hogy kinek miért jut eszébe az öngyilkosság... Ha belegondolsz maga a kézzelfogható indok tök mindegy. Nem az számít, hogy mi okozta az érzést, hanem az érzés maga. És igen, lehet, hogy nem gondolja komolyan, de akkor amikor ő beszél róla neki az a valós. Csak arról van szó, hogy egy szerelmi csalódás az nagyon intenzív rossz érzés, viszont elmúlik. Ettől még nagyon rossz érzés, és amikor ő benne van nem tűnik mulandónak. Érezheti magát akár még rosszabbul is, mint te legrosszabb napokon. Szóval ne becsüld le, attól, hogy másképp jut mély pontra és könnyebben kijön. Sőt, igazából egy hirtelen, nagyon intenzív rossz érzés veszélyesebb lehet, mintha ez eloszlik. A hirtelen érzelmek tettekre sarkallnak, a mindennapi gondolatok pedig bármilyen negatívak, sokkal nehezebben fordulnak át tettekbe. Ott is kell valami, ami még tovább lök.

Esetleg szeretnél beszélgetni? nem ígérem, hogy megmentelek a rossz gondolataidtól, elvégre csak beszélgetésről van szó, de úgy tűnik nagyon vágysz arra, hogy valaki kicsit megértsen, értse amit mondasz és érzel. Elég sok mindenen átmentem már, talán ha másban segíteni nem is tudnék, de meghallgatni és megérteni lehet hogy tudnálak, szóval ha szeretnéd írhatsz privátot. Néha jó ha kiírod valakinek, ami benned van és gondolom erre nem vágysz így nyilvánosan. De ez csak egy ötlet, ha élsz vele, élsz vele.