Depressziós vagyok vagy csak a kamaszkor jelei?

egy 15 éves lány vagyok,mostanában elég sok gondom van, szüleimmel semmit nem beszélek, szinte el taszítom magamtól öket, egyszerüen nem értenek meg és semmit nem értékelnek amit csinálok, már eljutottunk arra a pontra hogy el akartam menni itthonról és nem kezelem őket ugy mint ha a szüleim lennének, baráti téren is eléggé összeomlottam a két legjobb barátom (lány+fiú) összejöttek és teljessen el vagyok felejtve, de már hozzájuk sem tudok ugy állni már régen, már nincs meg az a jó kapcsolat, nem tudok bizni bennük minden ok nélkül, és teljessen egyedül érzem magam, van pasim is de vele is csak mindig veszekszünk, mellette pedig azt hiszem szeretek egy másik srácot de ő meg szerintem csak barátként tekint rám. kb már 1 hónapja eléggé ingrült vagyok, a bolhából is elefántot csinálok és mindenen felkapom az agyvizet, semmihez nincs kedvem, azelött mindig elmentünk focizni vagy kosarazni vagy csak sétálni de már ahhoz sincs kedvem, de ha el is megyek akkor is csak ülök vagy nézek ki a fejemből. folyton csak sírok és nincs étvágyam mást enni, csak édességet, egésznap csak szomorú zenéket hallgatok, fekszek nézek ki a fejemből és csak azon kapom magam hogy sírok. lehet depressziós vagyok? vagy ez csak a kamasz kor miatt van? orvoshoz nem szeretnék menni mert szüleimmel amugyse nagyon beszélek és nem szeretnék csak ugy beállitani h azthiszem depressziós vagyok, nem vennének komolyan.