Iszonyú koszosnak érzem magam, beleőrülök már ebbe. Mit tegyek?

Lassan egy éve, hogy napi szinten BKV-n ülök, és nagyon megváltozott a felfogásom. Igazából a kosz mindig zavart, de sajnos azt hiszem, ez most már több annál.

Az a helyzet, hogy egyre koszosabbnak érzem magam. Ha hazajövök suli után, csak néhány másodpercet töltök a szobámban, a táskámat egy bizonyos sarokban tartom, máshova biztosan nem vinném lakáson belül, majd rohanok tusolni és hajat mosni. Egyszerűen nem értem, hogy képesek emberek utcai ruhában leülni a székükre vagy egyenesen az ágyukra, miközben a gatyájukkal 10 perce még egy mocskos buszülésen ültek. A telefonomat mindennap fertőtlenítem (szerintem ez is annyira alap dolog - használod az utcán, miután kapaszkodtál a villamoson, bármi), a táskámat pedig nem szívesen piszkálom otthon. Utálom a könyveimet az asztalomra tenni, ha mégis megteszem, utána lefertőtlenítem, emiatt az otthoni tanulásra is nehezen veszem rá magam, leromlottak a jegyeim. Persze átismételhetem az anyagot akár a könyvtárban is, de ott meg nem érzem, hogy tanulnék, nem is marad meg sok minden. Ha a nadrágom hozzáér reggel készülődés közben az ágyneműmhöz, biztos, hogy hazaérve lehúzom. Ha koszos kézzel véletlenül megfogok egy tiszta itthoni ruhát, én tuti nem veszem fel újramosás nélkül. Szerintem ez eddig egész rendben is lenne, de van még valami: azt veszem észre, hogy egyre kevésbé tudom letisztítani a koszt. Úgy értem, ha egy frissen mosott utcai gatyát az ágyamra tesznek, hiába tudom, hogy tiszta, nem szeretem, hogy ott van. Ha egy bizonyos számot a koszos buszon hallgattam meg sokszor, otthon kicsit kellemetlen érzés. Mintha a zene is koszos lenne. Az is aggaszt, hogy egyre kevésbé szeretem megfogni a kilincseket, pedig azokat is tisztítom.

De azt veszem észre, hogy a dolgok egy idő után maguktól megtisztulnak. Például a már lefertőtlenített telefonomat övező kellemetlen érzéssel egész jól tudok bánni, át tudok lépni rajta, illetve magától is semmissé válik hamarosan.

Nincs jelen ez a "tisztaságmánia" egész nap. Reggel suliba menet nem okoz gondot megfogni a koszos táskám, könyveim, nem zavar a kosz a buszon, nem is érdekel ez az egész. Az életteremre, otthonomra viszont érzékeny vagyok.

Aki csak ismeri ezeket a szokásaimat - a szüleim, tesóm stb. -, lecsesz értük, de én meg az ő álláspontjukat nem értem. Most akkor ennyi erővel miért nem hoznak fel egy hajléktalant az ágyukba, vagy miért nem fetrengenek a Blahán az aluljáróban? Lehet, hogy az átlagnál jobban ügyelek a tisztaságra, lehet, hogy vannak fura dolgaim, tudom, hogy ezt elvileg OCD-nek hívják, de most ha elrángatnak egy pszichológushoz, mivel lesz jobb? Megtanít majd, hogyan kell minél több koszt bevinni a lakásba? Vagy elmagyarázza, milyen jó, ha az ágyunk semmiben sem különbözik egy BKV üléstől?