Mit tudok tenni, hogy ne fájjon az a kritika, hogy 33 éves létemre miben vagyok rossz férfiként?

Az ilyen megjegyzés hetekre képes magam alá küldeni, úgy hogy öngyilkossági gondolataim vannak.

Azon csodálkozom eddig nem tettem meg.

Számomra ami félelmetes az a szégyen.

A velem ordítozó ember aki becsmérel, képes belőlem olyat kiváltani, hogy torkom szakadtából ordítok.

Hiába járok már 2 éve pszichológushoz nem látom magamon a változást.

2 éve feküdtem a pszichiátrián generalizált szorongással és egyéb személyiségzavar korképpel.

Zsarnok, uralkodó szüleim voltak.

Akinek elmondtam a fenti problémáimat az mind azt mondta erről csak én tehetek nem a környezet a hibás, hanem én magam.

Aki velem ordítozott, szégyenérzést és bűntudatot keltett bennem én úgy látom magam, akkor egy önsajnálós, nem életrevaló kis senki vagyok.

Igyekszem változni aszerint amit a pszichológus tanácsolt de nem tudok változni én úgy érzem.

Ha mogorva emberrel kell együtt dolgoznom, akkor egész napom a munkahelyen rettegéssel telik.