Állandóan az idő múlása jut eszembe. Tudnék valamit tenni ellene?

Én is szoktam ilyeneken gondolkozni, de én már 32 éves vagyok (vagyis leszek hamarosan). És nekem sajnos sok mindenkim meg is halt. Épp valamelyik nap gondoltam arra, hogy milyen jó volt gyereknek lenni, amikor még a jelenben éltem. Talán 16 éves korom körül kezdtem először félni, hirtelen rájöttem, hogy elmúlt a gyerekkorom, és most már "halandó" vagyok, hiszen a gyerekek nagyon ritkán halnak meg, de én már felnőtt vagyok...És látod, most azt gondolom, butaság volt 16 évesen elkezdeni félni. Hagyhattam volna jóval későbbre is. Persze az ember sosem tudhatja, és milyen jó, hogy nem tudja. Lehet hogy 80 éves korodig fogsz élni, akkor meg még 68 éven át akarsz félni a haláltól?

Kicsit koravén vagy, talán túl érett is a gondolkozásod. Igazából azt mondják, minél inteligensebb valaki, annál jobban fél. Nem tudom, így van-e, de az biztos, hogy az ember tulajdonképpen nagyon szerencsétlen teremtmény olyan értelemben, hogy tudatában van saját halandóságának. De ez a félelemérzet meg is óvja sok mindentől. A kisgyerekek még nem félnek, de ha belegondolsz, pont ezért állandó életveszélyben vannak.

Hogy mit lehet tenni ellene? Hát azt nekem is elmondhatná valaki...Tény, hogy azt hallottam, az ember akkor igazán boldog, amikor teljesen bele tud feledkezni valamibe: egy jó könyvbe, egy filmbe, egy játékba, egy kiskutyába, a munkába, stb...Ezek mind abban segítenek, hogy a jelenben élj.

12:38 vagyok

ahogy mondod a családi körülményeket, azt gondolom, hogy a szomorúságod forrása az is lehet, hogy anyád pasija nagyon elnyom téged és lehet, hogy úgy érzed nincs beleszólásod az életed alakulásába.

Ebben neked kell tenni, próbálj önállósulni. Lehet, hogy most fel kell nőnőd. Próbáld ki azt amit szeretnél! :)

Mindegy, mit írsz, csak írj...:)

Néha eszembe jutottak a szavaid azóta, hogy olvastalak. Nem csak azért, amit írtál, hanem ahogy megfogalmaztad. Egy kis írónő van benned, másként nem tudtál volna úgy fogalmazni, hogy még sok-sok nap után is eszembe jusson egy-egy mondatod.

Úgyhogy írj, kis írónő, bármit:

mesét, regényt, néhány sort, blogot - amit csak szeretnél.

Puszi:)