Állandóan az jár az eszembe, mi van ha meghal a kutyám. Tehetnék ellene valamit?

Én is így vagyok,hisz ő is egy társ,a család bohóca aki mindig megtudja nevettetni a családot.Vigyázol rá,mindent megteszel érte oltások,orvos,bolha és kullancsvédelem stb.

Vigyázol hogy el ne szökjön,rendesen viseled a gondját!Ha ezeket megteszed akkor már könnyebb lesz,mert nem a te hibádból fog meghalni!Ha szeretsz valakit nem arra kell állandóan gondolni hogy mikor veszíted el hanem hogy milyen jó vele és élvezni!

Én ezen sajnos már túl vagyok..4.éve...

És nem váltunk el..Elhamvasztattam, urnában egy nagy fényképpel és égő gyertyával mindig velünk van.

A sors azonban kegyes volt velem, utamba sodort egy hányatott sorsú kutyit, aki azonnal megszerettette magát, azóta is velünk él, és imádjuk egymást!!!!

Sajnos bele kell törődnünk-és ez nagyon nehéz-hogy ők sokkal intenzívebben élnek,nekik a biológiai órájuk gyorsabban jár, de ha boldog élete van, akkor nincs miért bánkódnod,nekik nincs halálfélelmük.

De ha egészséges, akkor miért siratod már most???

Játssz vele sokat, élvezd az ő mérhetetlen szeretetét, ezzel csak jót teszel neki, magadat meg ne sajnáld már előre azért, ami lehet hogy csak évek múlva jön el.

Sajnos azon az érzésen amitől te most ennyire félsz én 3 hónapja estem át:'(

10 évig volt a legjobb társam...nálunk született...

1 hetesen már volt, hogy kihoztam az anyukájától egy kisebb időre, és a lábamon napozott:)

Együtt nőttünk fel...és hihetetlen, hogy egy kutyus milyen okossá tud válni az által ha szeretik és foglalkoznak vele...Én nagyon sok időt töltöttem vele...az egész család imádta, és igen, ő is szerette produkálni magát:)

Látszott rajta, hogy gondolkodó, érző lény:)

Régebben nekem is eszembe jutott, hogy mi lesz akkor ha elveszítem...szörnyű érzés volt, de talán abban segített, hogy tudatosuljon a fejemben, hogy egyszer ő is elmegy!

Addig viszont nem szabad kétségbeesni, jó ha tisztában vagy a halál gondolatával, de nem szabad, hogy erről szóljanak a vele töltött pillanataid!

Élvezd a társaságát, légy vele sokat, mutasd ki, hogy mennyire szereted és hidd el ő ennyitől is boldog lesz!

Én így tettem, nagyon szerettem és tudtam,hogy ő is engem!

Mindig eleven kutya volt, szeretett játszani, de volt, hogy így öreg korában egyszerűen csak a combomra tette a fejét és úgy napozott:)

Egyre jobban lelassult...sokszor már nem tudta úgy tartani az iramot futás közben mint régen...elfáradt....Ahogy egyszer mindenki!

Aztán az utolsó hónapban észrevettük, hogy csúnyán köhög, elvittem orvoshoz, aki nem talált különösebb gondot, minden lelete jó volt a szíve viszont gyenge volt...ez nem tetszett a dokinak, adott gyógyszert, amitől másnapra jobban lett, a köhögés is abba maradt, de azért a biztonság kedvéért beutalta egy szív ultrahangra az állatklinikára...Ide sajnos már nem jutottunk el:(

Este még beadtam neki az utolsó gyógyszerét...sokáig ott maradtam vele....a garázsban volt a kis kuckója a jó melegben...simogattam míg elaludt aztán elmentem aludni, de megígértem neki, hogy reggel jövök hozzá...

Elkéstem:'(

Ott feküdt mozdulatlanul és én nem tudtam már rajta segíteni....Elment!

Soha nem felejtem el azt a napot...nemsokkal a 11.-ik szülinapja előtt!

Szörnyen éreztem magam, de nem volt ismeretlen érzés...hiszen régen tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap...

Egész éjjel a barátom vállán sírtam, semmit nem aludtam...

Van egy kis sírja a kertben....most fogom majd virágokkal beültetni:)

Azóta, kb most 1 hónapja lett kiskutyánk, muszáj volt, mert mindenki tudta, hogy kutya nélkül maradtunk:(

Azonban semmit sem pótol...Nagyon aranyos kedves, kis hülye még:)De egyetlen kutyus sem fog az elvesztett társam helyébe lépni:(

Hidd el, hogy nagyon-nagyon fáj a mai napig...ez az érzés talán soha nem múlik el, de idővel enyhül egy picit...

Ezért amíg csak tudod élvezd ki azt, hogy melletted van...

Sajnos egyszer minden elmúlik...minden véget ér...és ezt el kell fogadnunk!

Az emlék viszont örök....

Élvezd az együtt töltött időt! Sajnos igen, egyszer meg fog történni, de reméljük jó sokára! Én régebben a hullámos papagájaimat is nagyon sajnáltam, egy egész mongol egér családom 1 hét alatt elment, de ebbe bele kell törődni. A kutyások pedig- ha van rá lehetőség- már pár napra rá beszereznek egy új kis kedvencet. Azt mondják akkor sokkal könnyebb....

De még élvezzétek az együtt eltöltött sok-sok időt!:)

10.00

Megkönnyeztem az irásodat!! :(