Szerintetek így van esélyem meggyógyulni?

Tegnap voltam egy pszichológiai előadáson, és úgy voltam vele, hogy oké ez így mind szép és jó amit elmond, megfogalmaz na de ez ütközik az én gondolatmenetemmel. Már a második mondatnál röhögtem azon ami elhangzott, szánalmasnak éreztem az egészet. Az én gondolatmenetem úgy van nagyon tömören hogy vagyok én külön, és van a társadalom. Az előadáson a pszichológus a társadalmi életről beszélt, amibe ugye én nem tartozom bele. Szeretnék beletartozni, nem is azért mert az olyan jó, hanem mert nem akarok tovább depressziós lenni. Na de ha a pszichológus szerint optimistának kell lenni, akkor én mit tegyek? Fogalmam sincs hogy hogyan lehetne ezt elérni. Nem is igazán szeretném, mert ha máshogy fognám fel a dolgokat akkor már nem én lennék. Ez gondolom ami visszafog. De nagyon félek megváltozni, úgyérzem hogy akkor 'eltűnnék' és egy másik ember lenne helyettem. Persze rájöttem hogy képes vagyok rá. De csak arra hogy megjátsszam. Bele tudok bújni egy optimista ember bőrébe, de az még mindig nem én leszek. Nagyon ragaszkodom a hitemhez, elég makacs vagyok ezen a téren, tehát nagyon nehezen lehet rá venni a változásra. Viszont azt szeretném, hogy meggyógyuljak, de nincs hitem. Nem hiszek benne hogy ez lehetséges.