Ingyenesen pszichológusra van esélyem?
Próbálok rövid lenni:Édesanyám rákos beteg és ez lelkileg kifacsar. Kb. 5 év óta csak egy fiú jár a fejemben aki le se sz..., néha próbálkozom hogy másokkal kapcsolatot kezdeményezzek de végül mindig lelépek mert tisztességtelennek érzem hogy mindenkit ahhoz ez egyhez mérek. Az utóbbi fél évben fogytam 20 kg-t (igaz volt miből), de még most sem merek enni, nem látom magam kövérnek csak félek hogy visszahízok. Az egyik pillanatban madarat lehetne velem fogatni, a másikban pedig öngyilkosságon gondolkodom mert az életem teljesen céltalan. Ezzel ellentétesen, olykor beképzelem hogy valamilyen betegségem van és félek a haláltól.
Igen, eltalálta, pénzem az nincs pszichológusra, ezért halogatom már régóta, de sajnos egyre rosszabb. Néha spontán elbőgöm magam, elfog a félelem az utcán, általában mindig zenét hallgatok hogy ki tudjam zárni a valóságot.
Egyedüli örömöt az ad hogy a szakdolgozatomat írogathatom, de attól is félek hogy kudarc lesz vagy átlagos. Nem akarom abbahagyni a sulit, de egyre nehezebben tudom megcsinálni a feladatokat, mert ro... fáradt vagyok. Kb. négy órákat alszom és a kávét öntöm magamba.
Szerintetek van esély rá hogy segítenek ingyen? Vagy felvágjam az ereimet és akkor bármi történik jó lesz? (kissé szentimentális de tényleg csak akkor szokták komoly(abb)an venni az embert)
Egyetemen szokott lenni valami diáksegítség, akár anyagi, akár tanács(beszélgetés) szempontból. Persze ha mindenáron pszichológusra vágysz.
Ha engem kérdezel barátok segíthetnek, közös programok, beszélgetések, valami hobbi... ha most nullán is érzed magad, bármit teszel, amitől picit jobban érzed magad, az már pozitív eredmény.
Nem tudom mennyire súlyos anyud állapota, de remény az mindig van. Ha téged erősnek tud látni, magán is erőt vehet. Valahol azt olvastam, h a trauma idézi elő a betegséget, mert a szervezet túlreagálja, de ha minden helyre jön lelkileg és agyilag, akkor testileg is így lesz. Én nem engedném, hogy a remény eltűnjön, és neked se ajánlom.
Sajnos azon az egyetemen nincs ilyesmi ahová járok, de egyébként jó ötlet lenne.
Barátaim nem igazán vannak, a csoporttársaimnak megvan a saját élete, persze egyetemen beszélgetünk de ennyi, a szabadidejüket nem velem fogják eltölteni. Ez a kitárulkozós dolog elméletben működik, de képzeld el hogyha valakinek mindezt elmondod. Jobb esetben oké, meghallgat, de segíteni úgyse tud, rosszabb esetben még el is vadítod magad mellől, senki sem akarja halltagtani a másik ilyen szintű nyafogását amikor megvan a saját baja. Ha megfigyeled pl. ilyesmikre itt se nagyon válaszolnak, ha öngyilkosság van a dologban az ált. "sok" az embereknek.
Hobbim van, rajzolgatok, de ide ez már egy kicsit kevés.
Édesanyám: Na pont ez az, legyek erős (persze ezt csinálom, magétól értetődően mert tudom hogy akkor még miattam is aggódna, de pont ebbe zakkanok meg hogy mindenki előtt erősnek kell lennem amikor legszívesebben bőgnék egész nap
Elnézést a ha nyers voltam, köszönöm a segítő szándékod, értékelem, csak ezeket a köröket már végigfutottam sajnos.
Nem akarlak elkeseríteni, de ingyen pszichológushoz bejutni nem sok esélyed van. Hasonló cipőben járok mint te, csak nekem még a szakdolgozat elkezdéséhez sincs energiám.
A magyar egészségügyben a mentális betegek kezelése úgy néz ki, hogy elmész a helyi mentális beteggondozóba, kérsz időpontot és pár hét múlva beszélgetsz egy pszichiáterrel, aki leszarja a fejedet, felír valami random gyógyszert, ami éppen a sláger és egy év múlva kontroll.
Az orvosoknak még a fekvőbetegekre sincs idejük, a pszichológusokból pedig nagyon kevés van. De ha van pénzed,szívesen fogadnak. Ilyen ez a stadionok országa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!