Van e esélyem-e még kijönni a depresszióból?

Hát hol is kezdjem pocsék mult szekálás felsőfokon verekedések és minden..

aztán nem volt ballagásom mert nem éreztem hogy ott lenne a helyem a gazdag osztálytársak mellet a 8dikos ballagásomon.

8-dik után középsuliban már elzárkóztam a új osztálytársaktól gépezésbe öltem magányomat.

17 évesen találkoztam egy 16 éves lánnyal neten egy játékban megismertem megszeretem találkoztunk és szerelembe léptünk.

voltak tavaly családi gondok viták és fenyegetések mikor romlottak a jegyei.

Miután elkezdtünk járni robbanás szerűen lettek jók jegyeim boldog voltam éreztem hogy minden rendben van elrepült másfél év és most ott tartunk hogy amelyik szív megmentet annak idején a depressziómból most ugyan az dobott vissza és mélyebbre.

Én sokat tettem érte vittem cukrászdába költötem havonta a játékába elvittem rengetegszer a szabadba kifeküdni egy plédre egy fa alá.

Mindenben boldog voltam vele de most már ott tartok semmi kedvem nincs.

6 órát forgolódok a ágyban mire sírva el tudok aludni.

Étvágyam már nincsen 2 hónapja tőle jóha 3 naponta egy kis kaja..

A géphez sem nyúlok már egész nap elvagyok otthonról megnézem távolról hogy neki milyen a napja és sajnos látom hogy megvan nélkülem csak alkalmanként boldogít.

14 éves korom óta vágyom a halálra azóta érzem hogy nem kellek amikor megismertem ezt lemondtam de amióta már észre vettem hogy a lányok soha nem fognak annyira viszonozni a érzelmeket int amenyit én adok sajnos előjött.

Már nincsenek álmaim sem mikor alszok feeteséget látok, ebből is csak azt szűröm le hogy nekem nincs jövőm mert hiszek a jövőről való megálmodásról és nekem már nincsenek álmok.

Már azon vagyok hogy mire eljön a január és a 19 es születésnapom azon a napon halok meg.

De még az is eszembe jutott amiért ennyire nem kölcsönös érzelmekben az akinek a szívemet adtam, azért a ő házuk előtt halok meg dec 20 dikán csakhogy tudja én tényleg szeretem nem úgy mint a többi pasi csak megölt a fájdalom hogy nem törődik velem.