Mit tegyek, hogy megszüntessem a folyamatos kiborulásokat?

13,5 éves lány lennék, már most benne vagyok abban, hogy lázadok minden ellen. Ez tinikorban azt mondják természetes, de nekem kezd egyre rosszabbra fordulni, már én nem érzem jól magam vele.

Anyával tényleg mindent rendesen meg tudunk beszélni, de sokszor van, hogy a nap folyamán történt dolgok miatt elvesztem a fejem, és dührohamot kapok. Ez abból áll, hogy majd szétesek, úgy remegek, bőgök, káromkodok és szidok mindenkit (általában tanárokat, de hatodikban például Toldi Miklósra voltam nagyon kiakadva, ami valljuk be tényleg nem egy normális dolog). Példának okáért, előző héten történt, hogy osztályfőnököm megkeresett, mert hírül ment, hogy fáj a tüdőm (két hetes köhögés után szúrt egyszer, de piszkosul, ebből kifolyólag nekem tüdőgyulladásom lett, azonnal szaladjak óra kellős közepén orvoshoz, amikor tartott a fájdalom max 10 percig, és azóta sincs semmi). Mire ő szünetben feljött, hogy mi a bajom. Mondtam neki, hogy semmi, jól vagyok. Erre tett egy megjegyzést, hogy hát igen, a jegyeimmel is bajok vannak. (Én nem tartom magam nagyon rossz tanulónak, 4,5 az átlagom, de voltam kitűnő is, és szerinte képes vagyok rá, ezért minden alkalmat megragad, hogy megjegezze, rosszak a jegyeim) Majd elbőgtem magam, olyan rosszul esett, hogy amikor már három hónapja hármasom van 1-2 és tényleg 4-eseket és 5-ösöket hozok, még mindig nem vagyok elég jó. (Egyébként azt is nagyon rosszul viselem ha rossz megjegyzést kapok, megfelelési kényszerem van) Következő óránk vele volt, ötös fogalmazásomat adta oda. Ezek után otthon is teljesen ki voltam borulva, eszembe jutott a többi megjegyzése is, és vagy fél órán keresztül bőgtem és csapkodtam otthon egyedül. A problémám pedig az ilyen dührohamokkal van, mert szerintem nem normális ilyen apró dolgok miatt felkapnom a vizet, és hosszasan tombolni.

Sportolni amúgy nem sportolok, de eljárok másfél órát sétálni és futni a kutyával, tehát az energiáim le vannak kötve.

Ezeknek a dührohamoknak általában az a következménye, hogy mindenkivel közlöm, hogy az egész életnek így nincs értelme, minek tanuljuk ezt, vagy azt, amikor nem is kell majd használni, meg hogy nem érdekel, persze, hogy rossz jegyet hozok belőle. Tudom, hogy rajtam múlik, meg hogy kötelező, de nem tudok belenyugodni, pedig már tényleg nagyon kivagyok az érzékenységemtől és hisztijeimtől. Mit tegyek?