Én mindent megjegyzek, kinosan igazságos fa. Sz vagyok, tegyek valamit?

Szerintem a #9-es kérdése rám vonatkozott.

"Utolsó, neked vannak barátaid?"

Vannak, igen. Miért?

"Én az egyik hozzászóló vagyok és biztosan nem otthon tanultam ezt, de pár mondatodat még így is döbbenetes volt olvasni."

Mi volt benne döbbenetes?

A #7-estől próbáltam kérdezni, csak közben írt a 8-as. Mindkettőtöktől érdekel, hogy akikből barátok lettek, ők kivételes emberek önmagukban, vagy hogyan mentek át a szűrőn?

Amelyik résztől meg alaposan magamba néztem, az ez:

"Csak azért kérdezem, mert ha ilyen rettenetesen nagy a külső elvárás, akkor nem fogod beismerni a tökéletlenségeidet, hazudsz magadnak egy tökéletes személyiséget, és állandóan mások hibáit fogod észrevenni, mert úgy érzed, hogy hozzá kell igazítani őket az elvárásodhoz, hisz az "nem ér", hogy ők hibázhatnak, te meg nem. Szerintem az elvárásokkal van gond."

Nekem magammal szemben az elvárásom, hogy tökéletes legyek, a környezetem szerintem ebben nem ártott. Csak utólagos, alapos gondolkozással tudom valamennyire kívülről szemlélni a dolgokat, amúgy mindenki hibáját a saját hazudott tökéletességemhez mérem. Vannak nyilvánvaló hibáim, de azokat meg elnézem magamnak és egy másik kategóriába teszem. Az érzéseimről beszélek, sírni tudnék attól, amit erről gondolok.

Azzal viszont nem tudok mit csinálni, hogy senkinek nem nézek el semmit, mert nem tudok hozzájuk kötődni. Sokszor erőltettem, de ez tényleg nem döntés. Ha valaki idegesít, azt aggyal hiába próbálom meg felülbírálni. Nem érzem jól magam szinte senki társaságában.

"A #7-estől próbáltam kérdezni, csak közben írt a 8-as. Mindkettőtöktől érdekel, hogy akikből barátok lettek, ők kivételes emberek önmagukban, vagy hogyan mentek át a szűrőn?"

Nem tudom, konkrétan mi az, ami miatt "átmentek a szűrőn":D Alapvetően igyekszem nyitott lenni az emberek felé, és akin azt látom, hogy hasonló az értékrendje, mint az enyém, valamint becsületes, és megbízható, valamint jól kijövünk egymással, azzal összebarátkozom.

"Nekem magammal szemben az elvárásom, hogy tökéletes legyek, a környezetem szerintem ebben nem ártott. Csak utólagos, alapos gondolkozással tudom valamennyire kívülről szemlélni a dolgokat, amúgy mindenki hibáját a saját hazudott tökéletességemhez mérem."

Ez azt hiszem, valójában nem másokról szól, csakis magadról. Szeretnél tökéletes lenni és ezt úgy igyekszel elérni, hogy kipécézed MÁSOK hibáit, ami által eltereled a figyelmet a sajátodéiról. Nekem is szokott néha ilyen lenni, pl. van, amikor rámjön, hogy ezen az oldalon drogosok kérdéseit olvasgassam, vagy Zacher Gábor vagy Csernus előadásait hallgassam. Ettől jobban érzem magam, mert ilyenkor elégedetten nyugtázom, hogy íme, itt van egy dolog, aminek legalább sikerült a szigorú értékrendem miatt ellenállnom. Az ember kétféleképpen érheti el, hogy jobban érezze magát: vagy magán változtat, ami nehezebb, vagy mások hibáit veszi észre, ezáltal saját magát többnek, magasabbnak érzi. Ugyanezen ok miatt néznek az emberek Mónika Show-t. Jó érzés látni, hogy bármilyen buták, csúnyák, tökéletlenek vagyunk, mindig vannak még nálunk is olyanabbak.

"Vannak nyilvánvaló hibáim, de azokat meg elnézem magamnak és egy másik kategóriába teszem. Az érzéseimről beszélek, sírni tudnék attól, amit erről gondolok. "

Félsz a saját hibáidtól, nem akarod beismerni őket magadnak. Miért? Miért fáj belátni, hogy te is ugyanolyan ember vagy, mint mások? Titokban kevesebbnek érzed magad? Legyél elnézőbb magaddal szemben, bocsásd meg magadnak a hibáidat, és mindjárt jobban fogod érezni magad!