Megkérhetem a pszichológusomat, hogy öleljen meg? Vagy felejtsem el?
Ő férfi, én nő vagyok, de komolyan képes lennék meghalni egy ölelésért.
Nem úgy tekintenék rá, mint egy "férfi ölelésére", amúgy sem tudom az milyen, hanem csak egy "sima" ölelésre.
Vagy inkább ne kérdezzem meg?
válasza:én is ilyen befagyott ember voltam/vagyok, de fél év terápia után már lett valaki, aki megöleljen. pedig előtte hosszú évekig nem igazán volt erre példa, és én is már nagyon kész voltam minden szempontból, mert az emberi érintés az egyszerűen létszükséglet.
szóval nem szabad negatívan hozzáállni, mert azzal csak a saját helyzetedet nehezíted. inkább adj esélyt a körülötted élő embereknek.
Én adnék, de nem kellek úgy senkinek. Mondjuk ezzel amúgy nincs gond, ezt nem lehet erőltetni, nem baj, hogy így alakult.
Másfél éve járok terápiára, azóta sincs senki, aki megöleljen, de nem is hiszem, hogy így lesz hosszútávon, azért nekem elég lenne ha néha megölelne valaki, és akkor azzal kihúzom egy darabig.
válasza: válasza:ja igen, nekem is a háziállat rengeteget segített.
szerintem egyébként te nem adsz esélyt az embereknek, és nem fordítva.
én is tök hasonló vagyok, csak onnan tudom.
csak már eljutottam valahogy addig az önismeretben, hogy tudjam, én vagyok, aki elutasítja tudtán kívül a többi embert. pl. mindig a földet nézem, ha sétálok, nem nézek az emberek szemébe, ha látom, h valaki közelítene, akkor arrébb megyek.. stb. nem tudom, miért csinálom, de tudom, h én csinálom.
szerintem te is ezt csinálod, mert alapból az emberek nagyon nyitottak, és nincs veled semmi baj, nem utálnak, csak úgy viselkedsz, hogy nem mernek/nem is tudnak közelíteni feléd.
válasza: válasza:Nem tudom, igazából nincs bennem semmi különleges, amiért szeretni lehetne. De tényleg nekem ez nem is annyira hiányzik, mert sosem szerettek, és nem tudom, hogy az milyen (lehet rossz példa, de az az afrikai gyerek, aki életében nem evett palacsintát, annak nem hiányzik, mert nem tudja az milyen), az ölelés az viszont tényleg kellene, de nem napi szinten, furcsa is lenne, hanem így fél évente egyszer mondjuk.
Amúgy "megálmodtam", nem beszélek erről a pszichológusommal, nem tenné meg valószínűleg, én meg így nem akarok hülyét csinálni magamból.
Mindig azt hiszem, hogy oké, most már a holnapot így nem bírom ki, aztán mégis eltelnek a napok. :) :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!