Sorstársak? Depresszió, személyiségzavar és társaik?

Depressziós, Borderline-os vagyok ( papíron is létezik ) Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, természetgyógyászhoz, de mindegyik csak egy adott ideig segített. Szedtem gyógyszert, de azokat is csak úgy, ahogy én szerettem volna. Tudom, felelőtlenség... de képes vagyok ilyenekre. Kívülről teljesen normálisnak tűnök, csak annyi, hogy elég csendes típus vagyok - ez csak idegenekkel, szokatlan helyeken. Ahogy jobban megismerek valakit, máris tudok rá olyanokat mondani, amit más sértőnek talál. Itthon meg rettentő erőszakos, zsarnokoskodó vagyok. Persze igyekszem más lenni, de valahogy nem megy. Van egy párom, van legalább két olyan barátnőm ,akikre mindig számíthatok, de mégis magányosnak érzem magam. És mikor egyszerűen nincs semmi okom, de mégis szomorú vagyok, dühös vagyok és kérdezgetik, hogy mi a gondom, mondom, hogy nem tudom. Erre: ez nem válasz. De ha egyszer tényleg nem tudom.

Mintha örökösen szenvednem kéne. Mintha egy burokba zárva élnék és csak figyelném az embereket, ahogy élnek. A többi szokásosat már meg se említem...

Hasonló sorstársakat keresek, ha vannak és ha van kedvük dumálni.

22/L