Hogyan birkózzak meg az öngyilkosság gondolatával?

Végtelen hálám mindenkinek! És nagy nagy köszönet a válaszokért!!! Sajnos olyan állapotban voltam a napokban lelkileg, hogy az internetre nem is léptem fel... A válaszokat és a nagylelkű segítséget most próbálom feldolgozni, és ezúton megköszönni mindenkinek! Hívtam lelki elsősegélyszolgálatot ismét, sajnos a kontakt nem volt megfelelő, vagy Én nem nyíltam meg, nem tudom... valahogy nem sikerült a vigasz. Megvallom nem is mástól várom, csak próbálok fix pontokat keresni az életemben, de semmi. Tényleg semmi. Most még fokozódott is a napokban, mert egészségügyi problémákkal is szembesültem, (ami igaz, nem most, csak most magamba mélyedve elkezdtem rajta gondolkodni) és elég hanyagul kezeltem a fizikai fájdalmakat, és rá kell vennem magam egy kivizsgálásra, mammográfiai vizsgálatra. Igazából nem is akarom tudni, van -e baj, vagy nincs. Fogalmam sincs merre induljak. A két igaz barátomat nem merem a problémáimmal terhelni, félek, talán nem ilyennek ismernek, nem is értenék. Nem tudom...

Köszönöm, kedves Makra Péter! Valóban szeretném a túlzó drámát elkerülni, de nem tudok a gondolattól szabadulni. Igen a 2 barát nem kevés, sőt, hálás vagyok az életnek, hogy a barátaim, de mégsem vagyok bátor megosztani velük az érzéseket, ami nem az Ő hibájuk, hanem az Enyém. nem akarom elidegeníteni őket ezzel. az az igazság, sosem vártam mástól a boldogságot, de magányban, egyedül nehéz megtalálni az inspirációt, és motivációt.. sajnos gyengeségeimet nem túlzom, valóban azt látom, nem sokat érek, sem szakmailag, sem nőként..

a kedves 11. hozzászólónak! Remélem, hogy mindig lesz jobb, ezért is kérünk tanácsot. Én bízom hogy Neked is jobb, és ha más nem is maradt, talán a remény... én sem tudom. Ha tudnám, alighanem nem kérnék tanácsot, hanem adnék. Abban bízom, erős vagy te is, én is, és mindenki aki hasonló gondokkal küzd. Nem is tudok mit mondani, mert én is kilátásalannak érzek mindent, de szeretnék ebből szabadulni, és remélem hogy erről elbeszélgethetünk egyszer, amikor te is közeledsz a 40-hez. Én bátorítalak. 18 évesen sok mindent elszalasztottam, a továbbtanulást.. stb.. muszáj volt dolgoznom hogy megéljek. Ha van módod, tanulj, és élj, én egyiket sem tettem.