Miért érzek így? Már nem tudom, hogy mihez kezdjek. Érzett valaki így? Bővebben lent

Szia!

És eszel rendesen?

Az első vagyok.

OK, elmondom, mit gondolok.

Azért kérdeztem az evésre, mert a leírásod emlékeztet az anorexia nervosa betegségben szenvedő lányokéra. De ennek különféle megnyilvánulási formái vannak. Viszont ami közös, és ami a legfontosabb elem a történetedben, az a vagdosás. Alapesetben a vagdosás olyasmire utal, hogy saját magadat akarod büntetni, mert azt hiszed, hogy rossz vagy, és nem ismered fel a feszültségeid valódi forrását, illetve nem tudod a feszültségeidet másképp levezetni, mondjuk bőgni egy jót vagy odavágni egy tányért, vagy ordítozni kicsit azzal, aki miatt így érzel. Hogy ki az, azt nem biztos, hogy felismerted már, de lehet, hogy igen.

Mivel olykor vagdosod magad, ezért a problémád olyan súlyú, amely szakembert igényel. Itt a gyakorikérdéseken garantáltan senki nem fogja megoldani, legfeljebb abban segíthetünk, hogy eltalálj egy pszichológushoz. Mindenképpen szaksegítségre van szükséged. Ő segíteni fog, hogy a félelmeid, szorongásaid, a dühöd és a bizalmatlanságod forrását megtaláld.

Szegénykém,én így éltem le az eddigi életemet.És már nem vagyok fiatal.Nagyon átérzem a problémádat.

Pont tőlem nem túl hiteles,de talán amit tehetsz,hogy megtanulod a félelmeket kordában tartani valamivel.Mikor rádjön akkor valami nehéz fizikai munkát végezz.Vagy fuss végkimerülésig.Csak próbáld meg!!

Megint az első vagyok. Én megértelek téged, és mindent elhiszek, amit mondasz, csak az a rossz hír, hogy ezzel nem sokra mész. Te nyilván azt szeretnéd, hogy anyukád értsen meg, mert az mindenkinek fontos.

Nem, egyáltalán nem beszéled be magadnak, és tényleg pszichológushoz kéne menned. Nem fogja azt mondani, hogy képzelegsz, és hiába jöttél. Minél hamarabb, annál jobb.