Mit kezdjek azzal, ha szociális fóbiám van?

Hogyha ez pszichológus által megállapított tény, tehát nem csak te gondolod, hanem bizonyított, akkor az orvos biztosan adott valami utasítást. Ha nem, azonnal keress fel egy orvost, ez esetben pszichológust. Segíteni fog, megoldja a problémádat!

"A nem szövődményes szociális fóbiában szenvedőknek csak kb. 6 %-a fordult pszichiátriai segítségért, míg a szövődményektől is szenvedőknek a fele.

A kezeletlen szociális fóbia igen sok és súlyos szövődménnyel jár. A szociális fóbiásoknak eddig csekély volt az esélye arra, hogy betegségüket felismerjék és kezeljék. S mivel a szociális fóbia gyermek- és serdülőkorban kezdődik, a betegség progressziója és a szövődmények kialakulása gyakran elválaszthatatlan a személyiségfejlődéstől. Kezelés nélkül a betegség általában krónikus, az egész életen át tart.

Mivel viszonylag keveset hallani erről a betegségről, a legtöbb szociális fóbiában szenvedő beteg úgy gondolja, hogy csak neki vannak ilyen rettenetes problémái, mások ezt meg sem értenék, és ha el is mondaná valakinek, egyszerűen kinevetnék. Saját magát is meggyőzi arról, hogy a hiba benne van, a saját szégyenletes gyengeségéről van szó, és nem is fordul segítségért, hanem tovább szenved nap mint nap.

Pedig a szociális fóbia sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, vagy gondoltuk korábban. Előfordulása tíz százalék körüli, és a harmadik leggyakoribb pszichiátriai betegség. Világszerte tehát milliók szenvednek miatta. Legtöbbször már 18 éves kor előtt kezdődik, nőknél valamivel gyakrabban fordul elő. Az orvosi meghatározás szerint a szociális fóbia jelentős és állandó félelem olyan társas helyzetektől, ahol a személy mások figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve. Lényegében attól fél, hogy kínosan zavaró vagy megalázó helyzetbe kerülhet. Ilyenkor majdnem mindig azonnali szorongás lép fel, ezért az egyén igyekszik elkerülni a szóban forgó helyzeteket. Az esetek egy részében a társas szituációk többségére kiterjed a félelem, másoknál csak bizonyos helyzetekben lép fel (például bemutatkozásnál, ha a figyelem központjába kerül, ha mások nézik, miközben valamit tesz, fontos személyekkel való találkozásnál, idegenekkel való találkozás esetén stb.).

A betegek jelentős része ma még semmiféle kezelésben nem részesül, mivel panaszaival nem fordul szakemberhez. Sokszor a beteg maga próbál gyógymódot találni betegségére, legtöbbször alkohollal próbálja oldani a szorongását. Ezért aztán a szociális fóbia nagyon gyakran társul alkoholizmussal vagy drogfüggőséggel, továbbá depresszióval és pánikbetegséggel.

----> A szociális fóbia egy gyógyítható betegség. A kezelés lehet gyógyszeres (depresszió elleni szerekkel és szorongáscsökkentőkkel) és pszichoterápiás (leginkább a magatartásterápiás módszerek váltak be)."

Ha mégis félnél a pszichológustól, itt online kérhetsz segítséget: [link] jobb lent a Segítünk neked feliratnál van egy link, amit nem tudtam ide bemásolni, onnan írhatsz nekik.

Sok szerencsét!

21:09

Létezik olyan, hogy "részleges" szociális fóbia? Azért kérdem, mert emlékszem több olyan hónapra is, ahol nem akartam és nem mertem telefonálni, vagy a weboldalon leírt dolgok nagy részét megcsinálni, de most például megcsinálnám őket, vagy az elmúlt pár hétben simán akármelyiket. Az ebédem szeretem behozni a szobámba és emlékszem olyan esetekre, amikor kiszáradt a szám és remegtem kissé (utólag megkérdeztem és nem látták, szóval csak én éreztem), ellenben felelésnél egyáltalán nem érzek szorongást. Van amikor egyik pillanatról a másikra változik minden. Erről mi a véleményed?