Mit kezdjek az evésfóbiámmal?

Nem a klasszikus evésfóbiáról (anorexia) van szó. Rendszeresen eszem, nem akarok fogyni, nem érzem magam kövérnek, szóval ehhez nem lehet semmi köze... Egyszerűen nem bírom nézni, ha más eszik. Képtelen vagyok. Azzal nincs bajom, ha más látja ahogy én eszek, de másokat látni sem bírok. Gusztustalannak és természetellenesnek érzem... Wááá, legszívesebben a világból is kirohannék. Még anyámmal sem bírok normálisan együtt ebédelni/vacsorázni, mert ránézek ahogy tömi a fejét és elmegy az étvágyam, kirohannék legszívesebben. De így vagyok mindenkivel. Vagy ha tömegközlekedési eszközön esznek előttem, az a halálom. Legszívesebben leszállnék, de általában csak arrébb megyek... Ahogy beleharap, kérődzik rajta, mozog az egész arca, blőőő. Olyan természetellenesnek tűnik, pedig ésszel tudom, hogy életszükséglet, de akkor is. A lényeg, hogy NEM TUDOM ELVISELNI. Miért lehet ez? És hogy küzdjem le?