Ez lehet pánikbetegség vagy csak túl reagálom?

A helyzet az, hogy ha valami olyan ér akkor végem van. Volt olyan, hogy zaklattak és amikor megláttam a városban az illetőt, hogy követ az utcában teljesen bekattantam. Mikor hazaértem anyukámék nem tudtak velem mit kezdeni, ziháltam, üvöltöttem ki voltam akadva, majdnem legyógyszereztem magamat. Ennél viszont volt egy durvább eset is, mikor elütött az utcán egy kis teherautó, de csak oldalról, mert gyorsan jött, nem láttam és pont beleszaladtam. Ennek az volt az eredménye, hogy állandóan sírógörcsöm volt, ha erre gondoltam, meg voltam ijedve... azt mondtam a sofőrnek, hogy nincsen semmi bajom..eljöttem, közben ki voltam akadva teljesen, nagyon beparáztam. Majd mivel ez az utcánkban történt, így az illető végig kérdezgette a környékbelieket, és hát meg is talált, mert a legtöbben ismerik a családot, és közölte, hogy a karcolás 40000 forint, de ő nem akar ebből rendőrségi ügyet. (Közlöm felületes karcolás volt.) Ezek után bejöttem a házba míg édesanyám beszélt vele, kiakadtam, hogy gyűlölni fog az egész família mert amúgy se állunk jól pénzügyileg...ziháltam, oda-vissza szaladgáltam a két szoba között, sajnos találtam pengét is, szétvágtam a karom, megettem másfél levél rubophent... görcsben voltam, fájt a fejem, szédültem (ekkor a gyógyszer még nem hatott ugyanis még mielőtt bevettem, már akkor jelen volt a fejfájás meg társai)...aztán valahogy lenyugodtam és egész délután aludtam... Szerintetek túl reagálom a dolgot? Szerintem kicsit igen...de kíváncsi vagyok ki mit gondol. Köszönöm előre is!